A helyszíni szemle szerepe a terrorizmus elleni fellépésben hibrid műveleti környezetben

Absztrakt

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a terrorcselekményeket követő, nagy kiterjedésű vagy több helyszínt érintő események kezelése során a kriminalisztikai helyszíni szemle miként illeszkedik a terrorizmus elleni fellépés komplex, több szervezetet integráló rendszerébe. A kutatás kvalitatív módszertanra épül, amelynek keretében nemzetközi eljárásrendek – különösen a hadszíntéri helyszínelő csoportok alkalmazása (weapon intelligence team, WIT), a katasztrófa-áldozatazonosítási eljárás (disaster victim identification, DVI), valamint a radiológiai bűnügyi helyszínkezelés (radiological crime scene management, RCSM) összehasonlító elemzésére került sor.

Kutatásunk hipotézise szerint a sok áldozattal járó, a nemzetbiztonságot érintő bűncselekményeket – különösen a terrorcselekményeket – követő helyzetek kezelése erőforrás-igényes, komplex feladat, amelyben a kriminalisztika hagyományos eszköztára önmagában nem biztosítja a hatékony végrehajtást. A szerzők álláspontja szerint a vizsgált eljárásrendek működési logikája a küldetésalapú vezetés (mission command) elveire épül. E modellek a vezetés és irányítás (C2) rendszerében a parancsnoki szándék elsődlegességére, a végrehajtás decentralizálására és a felelősségi körök delegálására építenek, ezáltal lehetővé téve a párhuzamos feladat-végrehajtást, biztosítva a szakmai autonómia érvényesülését, valamint elősegítve a dinamikusan változó műveleti környezethez való alkalmazkodást.

A tanulmány következtetése szerint a terrorizmus elleni fellépésben a helyszíni szemle nem önálló tevékenységként, hanem egy komplex műveleti rendszer integrált elemeként értelmezhető, amelyben a vezetés, az eljárásrendek és a személyi állomány összehangolt működése érvényesül.