Az orosz–ukrán háború társadalmi és politikai háttere, az ukrán nacionalizmus gyökerei

Absztrakt

Európában a második világháború vége óta először folyik egy kiterjedt, hagyományos eszközökkel vívott háború, két független ország részvételével. Az orosz–ukrán háború harmadik évének végén úgy gondolom, hogy kijelenthetjük, ez a konfliktus – a kimenetelétől függetlenül – visszavonhatatlanul megváltoztatja Európa biztonságpolitikai és katonai architektúráját. Az orosz–ukrán háború nemcsak az elmúlt évtizedekben megszokott biztonságpolitikai status quo végét jelenti, hanem hosszabb távon egy több országra kiterjedő, akár az európai kontinens egy részét közvetlenül is érintő regionális fegyveres konfliktussá is válhat.

Megítélésem szerint ahhoz, hogy megértsük, miért tört ki a háború, vizsgálnunk kell a több mint 20 éve elkezdődött ukrán–orosz politikai és katonai szembenállás egyik alapvető elemét, az ukrán nacionalizmust. A független Ukrajna 1991-ben jött létre, az ukrán nemzeti gondolkodás azonban sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az ukrán politikai vezetés a 2004-es „narancsos forradalmat” követően szakított Moszkvával és az EU-, illetve NATO-csatlakozást tűzte ki célul, majd Viktor Juscsenko és Petro Porosenko elnöksége alatt intenzív nemzetépítés vette kezdetét. Ez az orosz nyelv, kultúra és a Moszkvai Patriarchátus alá tartozó ukrán ortodox egyház háttérbe szorításához vezetett. Ez a politikai irány a 2013-ban kitört „méltóság forradalmában” csúcsosodott ki, ami elmozdította a Moszkvával szoros kapcsolatokat ápoló Viktor Janukovics elnököt a hatalomból. Mindezek a lépések hozzájárultak a két ország kapcsolatának elmérgesedéséhez, majd a háború kirobbanásához vezettek.

Az ukrán nemzeti eszme fejlődése napjainkra az európai biztonságpolitika egyik fontos alakítójává vált. Mindezeket figyelembe véve az ukrán nemzettudat történelmi gyökerei, fejlődése, jellemzői és az ukrán nemzetállam kialakítására vonatkozó törekvések vizsgálata segít jobban megérteni a háború kirobbanásának okait és hozzájárulhat a lehetséges rendezési elvek kialakításához.