Az Ansaldo kisharckocsi

Absztrakt

Az 1930-as évek katonai gondolkodóinak elméleti megközelítése sok szempontból (például: a kisharckocsi alkalmazási feladatainak meghatározása) összhangban állt a gyakorlati tapasztalatokkal. A stratégák jól mérték fel a kisharckocsik adottságait és a bennük rejlő lehetőségeket. Az 1938-as hadgyakorlat során azonban világossá váltak az utánpótlás-szervezéssel (üzemanyag-fogyasztás), a járművek karbantartási igényeivel (motorikus és futómű meghibásodások) kapcsolatos problémák, nem beszélve azok alkalmazásával kapcsolatos egyes nézetek túlhaladottságáról. A kisharckocsik alkalmazása vonatkozásában nyilvánvalóvá vált a katonai tervezők számára az, hogy a kisharckocsikat nem elaprózva, hanem tömegesen célszerű bevetni, továbbá az is, hogy a járművek hatékony tömeges mozgatásához elengedhetetlenül szükséges az egységek parancsnokai és az egyes alegységek vezetői közötti kommunikáció.