Kié az energia, kié a biztonság?

Uniós politikák és tagállami alkalmazkodás Közép- és Kelet-Európában a 2022-es ellátási válság után

Absztrakt

Oroszország 2022. februári ukrajnai inváziójára reagálva az Európai Bizottság az energiaátmenet felgyorsítását és az orosz földgáz kivezetését kezdeményezte, ami eltérő válaszokat váltott ki az orosz importnak történelmileg kitett közép- és kelet-európai uniós tagállamokban. A tanulmány az új intézményi elmélet keretein belül – a biztonságiasítás fogalmát is felhasználva – hat régiós tagállam és összehasonlításként Ausztria eredeti és felülvizsgált nemzeti energia- és klímaterveinek segítségével tárja fel az alkalmazkodás dinamikáját. Az empirikus adatok alapján a cikk hármas tipológiát állít fel. A „gyorsító” államok biztonsági fenyegetésre adott válasza – klímapolitikai törekvéseik felgyorsítása – egybeesik a Bizottság azon céljával, hogy az orosz földgáz kiváltása elsősorban célirányos és intenzív zöld átállás révén valósuljon meg; ennek végrehajtása intézményi rétegződéshez vagy átalakuláshoz vezet. Az „elfordulók” ugyan elismerik a biztonsági fenyegetést, de azt földrajzi diverzifikáció révén, alternatív beszállítókhoz fordulva, a földgázt átmeneti megoldásként megtartva kezelik, ami intézményi átalakulásként értelmezhető. A „megingathatatlanok” viszont az orosz importot nem tekintik biztonsági kérdésnek, vagy ha mégis, akkor a meglévő ellátási keretek között is kezelhetőnek vélik, és ezért a status quo fenntartására törekednek, ami intézményi sodródást eredményez. A tanulmány arra is rámutat, hogy a Bizottság szerepe és intézményi mozgástere fokozatos rétegződés és átalakulás útján erősödött meg, ami 2022. február után lehetővé tette számára, hogy számonkérje a tagállamok energiabiztonsági döntéseinek módját.