Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle

A lengyel–német kapcsolatok alakulása és az együttműködés lehetőségei (2005–2025) I.

2025-05-26T09:10:59+02:00

A tanulmány célja, hogy bemutassa a lengyel–német kapcsolatok alakulását és annak fontosabb fordulópontjait a 2005 óta eltelt időszakra vonatkozóan, valamint hogy megvizsgálja a német és a lengyel stratégiai és politikai kommunikációt az Oroszország-, az energia-, a migrációs és az európai uniós politika terén. A fordulópontok és a stratégiai diskurzus leírásán túl kiemeli a lengyel és a német politikai kommunikáció közös pontjait a vizsgált négy szakpolitika területén.

A vietnámi fegyveres erők korszerűsítésének elmúlt évtizede – eredmények és kihívások

2025-05-15T13:01:15+02:00

Vietnám a délkelet-ázsiai térség egyik regionális hatalma, igen egyedi kül- és biztonságpolitikai törekvésekkel. A hidegháborút követő években azonban fegyveres erőit elavuló haditechnikai arculat jellemezte, miközben az országnak állandó területi vitái voltak szomszédjaival a Dél-kínai-tenger egyes szigetcsoportjai miatt. Az elmúlt évtizedben azonban felgyorsult a Vietnámi Néphadsereg fejlesztése, és több esetben jelentős korszerűsödést sikerült elérni új eszközrendszerek beszerzésével. Ez a tanulmány a Military Balance+ adatbázis és más források felhasználásával mutatja be Vietnám haderőfejlesztési trendjeit az elmúlt évtizedre nézve.

Észak-koreai katonák az orosz–ukrán fronton

2025-05-19T07:54:37+02:00

Észak-Korea (KNDK) az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta demonstratívan kiáll az orosz fél mellett. Elismerte a szakadár ukrán területeken létrehozott bábállamok önálló államiságát, majd tüzérségi lőszerekkel és ballisztikus rakétákkal támogatta az Ukrajna elleni agressziót. Ez a tendencia 2024 őszén tovább eszkalálódott azzal, hogy a KNDK reguláris katonai egységeket küldött Oroszország kurszki régiójába, ahol azonnal bekapcsolódtak a harcokba. A cikk bemutatja azokat az információkat, amelyek az észak-koreai csapatok harci értékéről elérhetővé váltak; valamint azokat is, amelyek az ukrán fogságba esett koreai katonáktól származnak. Továbbá a cikk felvázolja a phenjani rezsim motivációit, amelyek érdekében döntéshozóik vállalták a kelet-európai térségben dúló és bizonytalan kimenetelű hadműveletek támogatását.

Ázsia védelmi kiadásainak alakulása és ennek háttere a jelentősebb katonai hatalmak esetében 2008–2023 között

2025-05-14T21:18:13+02:00

Tanulmányunk Ázsia védelmi kiadásainak alakulását mutatja be 2008 és 2023 között. Ennek keretében ismertetni kívánjuk a kontinentális szintű tendenciákat, valamint kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy mely tényezők formálták a katonai szempontból jelentős államok védelmi ráfordításait.

Miért ne fegyverkezzünk közös hitelből?

2025-05-11T20:45:08+02:00

Cél az 5%? A NATO védelmi kiadásai a hágai csúcstalálkozó napirendjén

2025-05-28T07:18:05+02:00

A beiktatás után Donald Trump és az új amerikai adminisztráció tagjai egyértelműen közölték európai szövetségeseikkel: a tranzakcionalizmus kora visszatért, az Egyesült Államoknak „kiszervezett” európai védelem nem fenntartható. Ennek szellemében nagyobb ráfordítást, a védelmi kiadások dinamikus növelését várják a NATO-tagállamoktól – egészen a nemzeti össztermék (GDP) 5%-os szintjéig. Miközben az év elején az ilyen arányú kötelezettségvállalás még valószínűtlennek tűnt, a 2025. június 24–26-i hágai NATO-csúcstalálkozóhoz közelítve Mark Rutte NATO-főtitkár és több európai tagállam vezetője is átvette e célkitűzés támogatását, miközben az Európai Bizottság ReArm Europe 2030 programja is a védelemre fordítandó erőforrások növelését igyekszik elősegíteni. Mivel a vita a védelmi kiadások szükséges növeléséről nem egy Donald Trumphoz köthető politikai-gazdasági kérdés, hanem az európai védelmi képességek legalapvetőbb elemeit érintő, szükségszerű szembesülés azzal, hogy harminc év „békeosztalék” után a kontinens katonailag sebezhető, azt tekintjük át, hogy milyen kényszerek és lehetőségek kapcsolódnak e célkitűzéshez, és mit jelenthet a gyakorlatban a GDP 5%-át kitevő védelmi kiadási szint.

Az iraki választások utóélete, avagy a kormányalakítás egy éve Irakban

2025-05-01T15:40:18+02:00

A 2022-es iraki választások nagyon fontos tanulságokat szolgáltattak az iraki politikai rendszer fejlődését illetően. A politikai rendszer jelentette keretektől a politikai erőszak alkalmazásáig rendkívül komplex eseménysor következett be egy szűk év lefolyása alatt, aminek a részletesebb ismerete segít feltárni az ország politikai elitjének hozzáállását és motivációit a fennálló rendszerhez. A tanulmány felvázolja a kiinduló helyzetet, bemutatja a fontosabb szereplőket, képet ad a hátterükről, majd ismerteti a választások eredményeit és az azok kihirdetését követő politikai válság legfontosabb eseményeit. A külföldi befolyás kérdését, ahol releváns, szintén becsatornázza. A tanulmány következtetése, hogy az iraki politikai rendszer instabil, de a keretek szétfeszítése egyik szereplőnek sem állt érdekében, és ennek eredményeként nem került sor elhúzódó erőszakos cselekményekre.

Törökország a NATO-ban, különös tekintettel a hírszerzési együttműködésre

2025-05-26T13:34:38+02:00

A biztonság mindig is központi kérdés volt a társadalmak számára, és a hidegháború utáni időszakban a nemzetközi biztonsági környezet drámaian megváltozott. A NATO, mint fő védelmi szervezet, e változásokkal együtt fejlődött, miközben biztonságot nyújtott tagállamainak. Ez a tanulmány Törökország NATO-n belüli helyzetét tárgyalja, kiemelve geostratégiai jelentőségét, valamint hozzájárulását a NATO biztonsági és hírszerzési rendszeréhez. Törökország geostratégiai elhelyezkedése Európa, Ázsia és a Közel-Kelet kereszteződésében egyedülálló lehetőséget kínál a NATO számára. A szövetség déli szárnyaként Törökország stratégiai elhelyezkedése lehetővé teszi a Közel-Keletről érkező fenyegetések elhárítását. A jelen kutatás azzal foglalkozik, hogy Törökország geostratégiai helyzete hogyan alakította védelmi politikáját és a NATO kollektív védelméhez való hozzájárulását. Emellett megvizsgálja a Törökország és a NATO közötti hírszerzési megosztási mechanizmusokat, különös hangsúlyt fektetve azok szerepére a kortárs biztonsági fenyegetések, például a terrorizmus és a regionális konfliktusok elleni küzdelemben. A tanulmány kvalitatív módszertant alkalmazva történelmi dokumentumokat, másodlagos forrásokat és NATO-kiadványokat elemez, hogy értékelje Törökország változó hozzájárulásait. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy Törökország továbbra is fontos szerepet játszik a NATO-ban.