Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle

Az Iráni Iszlám Köztársaság katonai képességei, védelmi költségvetése és védelmi ipara

2024-07-04T11:07:31+02:00

A világ egyik legmilitarizáltabb térsége, a Perzsa-öböl biztonsági szubkomplexumának egyik nagyhatalma, az Iráni Iszlám Köztársaság tekintélyes szárazföldi, légi és a 2009-bena légierőből kiváló légvédelemmel, valamint haditengerészeti erővel rendelkezik. Bár a fegyveres ereje regionális mércével mérve nagynak tekinthető, egyre elavultabb haditechnikai eszközöket birtokol, főként a légierőnél. A nyugati szankciók okán minduntalan törekszik a valamennyi igényt kielégíteni képes hazai védelmi ipar kiépítésére, és jelentős fejlesztéseket ért el bizonyos haditechnikai eszközök tekintetében, ugyanakkor a külső szállítóktól való függőség korlátait teljes egészében még nem sikerült lebontania. Az elemzés a perzsa állam katonai képességeire és védelmi iparára, különösen a ballisztikus rakétaprogramjára helyezi a hangsúlyt.

A Belgrád–Pristina párbeszéd a tárgyalásos konfliktuskezelés tükrében

2024-04-26T17:37:32+02:00

Szerbia az európai integráció útjára lépve 2009-benbeadta tagjelölti kérelmét az Európai Unióhoz, 2012-benpedig tagjelölt országgá vált. Az integrációnak azonban egyik legfontosabb eleme a határviták rendezése, amely kérdéskörnek a fő pontja Koszovó. Mind Koszovónak, mind Szerbiának érdeke az elhúzódó vitákkal terhelt viszony rendezése. A 2011 óta folyó, az Európai Unió által vezetett Belgrád–Pristina párbeszéd akadályokkal terhelt, és jelenlegi formájában nem mutatható fel jelentős előrelépés. A jelenség miértjére pedig a konfliktus tárgyalásos konfliktuskezelés elméletein keresztüli elemzése adhat választ.

A cseh–orosz és a szlovák–orosz diplomáciai kapcsolatok történeti összevetése, valamint az ukrajnai háborúra adott reakcióik összehasonlító vizsgálata

2024-03-21T09:17:22+01:00

Az orosz–ukrán háború a második világháború óta a legjelentősebb európai földön zajló katonai konfliktus, ami kihívás elé állította a kelet-közép-európai térséget. Jelen tanulmányban két kulturálisan, földrajzilag és sok tekintetben politikailag is egymáshoz nagyon közel álló ország Oroszországgal való viszonyát kívánom összevetni: Szlovákiáét és Csehországét. Az összehasonlító elemzésnek nemcsak a már említett tényezők adnak relevanciát, hanem a nemrégiben lezajlott szlovák választások is aktuálissá teszik. A két ország viszonyrendszere számos tekintetben hasonló, de mint azt majd látni fogjuk, számos módon különbözik is. A háborúra adott válaszoknál a reakciók kezdetben hasonlóak voltak, mára a szlovák közvélemény látszólag kezd belefáradni Ukrajna támogatásába, ami ismét felerősítette a populista kommunikációs panelekre való fogékonyságot. Ezzel egy időben Oroszország megítélése is javulni látszik, a kritikus hangok veszítenek erejükből. Ez a jelenség korlátoltabban a Cseh Köztársaság lakosságán is kimutatható, azonban sokkal kevésbé előrehaladott mértékben. Az összehasonlító elemzés formája nemcsak a hasonlóságok okait tárja fel, hanem a különbségekét is, amelyek megértése kritikus fontosságú lehet a következő időszakban a közép-európai régió tanulmányozásakor.

Visszatér a zéró probléma a szomszédokkal? A török külpolitika átalakulása

2023-02-17T16:33:01+01:00

A török külpolitika az utóbbi időben meghatározó változásokon ment keresztül. Ahmet Davutoğlu volt külügyminiszter által a 2000-es években meghirdetett „zéró probléma a szomszédokkal” elv visszatérni látszik. A nyugati országokkal és a szomszédos államokkal megromlott viszony és az egyre növekvő gazdasági problémák nyomása miatt Törökország 2021–2022-benigyekezett normalizálni viszonyát a szomszédságával, ami bizonyos esetekben (Izrael, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) eredménnyel is járt. A tanulmány ezt a változást belpolitikai és gazdasági, másrészt pedig a régióban lezajló kiegyezési folyamatra vezeti vissza. Egyúttal arra világít rá, hogy a normalizációs törekvések a nyugati szövetségesekkel nem értek el komolyabb eredményt, s ezek a relációk belpolitikai megfontolásokból továbbra is feláldozhatók a török külpolitika számára.

Cabo Delgado: az új stratégiai, hatalmi „játszótér” Kelet-Afrikában?

2024-04-14T16:02:48+02:00

Az orosz–ukrán háború kirobbanásának következtében Európa számára egyre fontosabbá válnak azok az alternatív energiaforrások és lelőhelyek, amelyekkel helyettesíteni lehet az orosz energiaimportot. Az egyik lehetséges megoldást a Mozambik északi részén, Cabo Delgado tartományban felfedezett földgázkészlet jelentheti. Ugyanakkor a régió 2017 óta instabil; a helyzet előidézője egy, az Iszlám Állam hálózatához tartozó dzsihádista szervezet. A mozambiki kormány képtelen volt csillapítani a krízist, ezért külföldi egységek jelentek meg, amelyek viszonylagos stabilitást értek el, lehetővé téve, hogy a gázkitermeléshez szükséges létesítmények működhessenek. A tanulmány számba veszi és rangsorolja, hogy milyen külföldi hatalmak vannak jelen Észak-Mozambikban, mekkora érdekeltséggel és eredménnyel.

Kihasznált vagy elszalasztott lehetőség?

2024-08-07T13:25:01+02:00

Az Európai Unió realista fordulata és a magyar külpolitika

2024-07-09T17:10:47+02:00

Jelen cikk célja, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméleteinek a segítségével bemutassa az Európai Unió stratégiai gondolkodásában az elmúlt években bekövetkezett „realista fordulatot”. Ehhez először a realizmus és a liberalizmus ismertetése és Unióra történő alkalmazása szükséges. Ezt követően a tanulmány az uniós fordulat mellé helyezi a 2010 utáni magyar kormányok álláspontját, elsősorban stratégiai dokumentumokra, valamint parlamenti felszólalásokra, beszédekre támaszkodva. Az uniós és a magyar stratégiai gondolkodás összevetése során azt igyekszik a cikk bebizonyítani, hogy nagymértékű átfedés van a két fél gondolkodása között, az időbeliséget tekintve pedig az a minta jelenik meg, hogy 2023-ra az Unió számos területen olyan irányba mozdult el, amelyet a magyar kormányok már régóta követelnek. Mégis: ahogy a konklúzióban utalunk rá, a magyar kormány nem honorálja az Unió ezen realista fordulatát, elsősorban azért, mert Budapest számára vagy még nem elegendőek a konkrét lépések (migráció), vagy azért, mert időközben fontos kérdésekben már maga intett búcsút a realista gondolkodásnak (Kína).