A külső intervenciók hatása a közel-keleti hatalmi egyensúly alakulására – Szaúd-Arábia és Irán fokozódó rivalizálása

Absztrakt

A külső intervenciók a 21. század nemzetközi kapcsolatainak egyre gyakoribb jelenségévé válnak. Különösen igaz ez a tágabb értelemben vett Közel-Kelet térségére, ahol az utóbbi években szinte már egymást követik a katonai beavatkozások, miközben összetett hatásaikról és lehetséges hosszú távú következményeikről továbbra sem rendelkezünk átfogó ismeretekkel. Jelen tanulmány arra mutat rá, hogy egy külső intervenciót követően a hatalmi képességek redisztribúciója miként eredményezheti a regionális hatalmi egyensúly átalakulását. Az elméleti háttér rövid összefoglalását követően két értékelési rendszer, a Nemzeti Képességek Összesített Indexének és a Törékeny Államok Mutatójának adatai alapján szemlélteti a hatalmi képességek változását a 2001-es afganisztáni, a 2003-as iraki és a 2011-es líbiai katonai intervenciók nyomán a célországok esetében, majd a külső beavatkozások és a regionális hatalmi egyensúly rendszerében bekövetkezett változások közötti lehetséges összefüggésre világít rá. Ehhez Rijád és Teherán egyre fokozódó rivalizálását, valamint a Szaúd-Arábia és Izrael között formálódó alkalmi együttműködést hozza fel példaként. Így láthatóvá válik, hogy nem csupán a nagyobb horderejű államközi háborúk, hanem a külső katonai intervenciók is képesek lehetnek a hatalmi képességek eloszlásának megváltoztatásával a regionális hatalmi egyensúly rendszerének alakítására.