Napjaink domináns konfliktusa és az adaptív haderő

Abstract

A katonai stratégia klasszikusa, Clausewitz szerint minden társadalomnak megvan a rá jellemző háborúja. Az elmúlt negyedszázad társadalomtudományi irodalma jelentős változásokat írt le, melyek kapcsán a komplexitás, a globalizáció, az információs társadalom, a kockázatkezelés fogalmait hangsúlyozza. A hidegháború vége a biztonság kérdéskörén belül forradalmi változásokat, valamint a háború és a haderők transzformációját indította el. Jelen írás e változások mértékét és irányát hangsúlyozza, s célja, hogy felhívja a figyelmet a „háború” karakterének és a katonai feladatok kontextusának lényeges változásaira, valamint arra, hogy a katonai tevékenységek transzparenssé válása a haderő-alkalmazási – harcászati, hadmûveleti és stratégiai – szintek közötti határvonal elmosódását eredményezi. Azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a jelzett változások a tisztképzés minőségének további emelését úgy indokolják, hogy abban a harc megvívásához nélkülözhetetlen klasszikus tudások, képességek (katonai szaktudás, fegyelem, önfeláldozás stb.) mellett a katonai tevékenység stratégiai, politikai, társadalmi kontextusának és a civilekkel való együttműködés módjának ismerete is nélkülözhetetlen.