Az Iszlám Állam felemelkedése és bukása(?)

Absztrakt

A tanulmány arra keresi a választ, hogy mik voltak az Iszlám Állam eredményességének okai, miként válhatott az iraki al-Káida romjaiból felépülő terrorszervezet néhány év alatt a világ legrettegettebb, más szempontból legvonzóbb dzsihádista szervezetévé? Jellegzetességeinek számbavételén túl bemutatjuk, hogy kik voltak az Iszlám Állam harcosai, ők honnan és milyen motivációkkal csatlakoztak. Megvizsgáljuk, hogy az Abú Bakr al-Bagdádi által kikiáltott és soha egyetlen állam által el nem ismert „kalifátus” bukása után milyen fenyegetést jelentenek az Irakban és Szíriában maradt, vagy a világ számos pontján szétszóródott harcosok. Kitérünk arra a rugalmas alkalmazkodási képességre, ami lehetővé tette, hogy terrorszervezetből az Iszlám Állam csupán néhány év alatt proto-államot hozzon létre, majd ennek bukása után újratervezze pozícióját. Hiszen területi értelemben ugyan teljes vereséget szenvedett, az ideológiát, a „virtuális kalifátust” még egyáltalán nem győzték le. Mindenekelőtt a még mindig Levantéból irányított hálózatosodás és a továbbra is működő propaganda az okai annak, hogy az Iszlám Állam túlélő harcosai, a harcosok családtagjai vagy azok, akik csak ezek után kerülnek az ideológia vonzásába, továbbra is komoly biztonsági kihívásokat jelentenek Nyugat-Európától Észak- és a szubszaharai Afrikán át Délkelet-Ázsiáig.