Külső katonai beavatkozás a szíriai polgárháborúba

Oroszország, Irán, Törökország és az Egyesült Államok szerepe

Absztrakt

A 2011-ben az arab tavaszként emlegetett eseménysorozatba illeszkedő kormányellenes tüntetésekkel kezdődő szíriai válság az elmúlt nyolc év során a közel-keleti regionális hatalmi versengés egyik fő színtere lett, és napjaink egyik legösszetettebb polgárháborújává eszkalálódott. Menetének befolyásolása érdekében az államon belüli fegyveres konfliktusba több külső állami szereplő is beavatkozott proxyk támogatásával vagy akár katonai intervencióval is, ami az elemzők számára is nehezen átláthatóvá teszi a helyzetet. Irán már a polgárháború kibontakozásának eleje óta támogatja az Aszad elnökhöz hű kormányerőket, ám végül Oroszország 2015-ös katonai beavatkozása menthette csak meg a rezsimet a teljes összeomlástól. Teherán és Moszkva pragmatikus együttműködésének köszönhetően a polgárháború menete egyértelmű irányt vett, miközben az Iszlám Állam terjeszkedése, majd Törökország kurdok elleni észak-szíriai hadműveletei tették még összetettebbé a konfliktust. Az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA, Egyesült Államok) az Iszlám Állam felszámolására fókuszáló, az amerikai katonai szerepvállalást kifejezetten kerülő stratégiájával szinte lemondott Szíriáról. A tanulmány röviden összefoglalja a szíriai polgárháború eszkalálódásának történetét, ismerteti az orosz katonai intervenció és az orosz–iráni együttműködés jelentőségét, majd felvázolja az észak-szíriai kurdok elleni török hadműveletek szerepét, s végül kitér az Egyesült Államok szíriai stratégiájára is. A meghatározó külső állami szereplők szerepvállalásának ismertetésével a tanulmány rámutat a szíriai polgárháború külső hatalmi dimenziójának összetettségére, amely csak egy a sok közül.