Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2014), 2. rész

Absztrakt

Jelen cikk egy, az iraki kurdok és Törökország közötti kapcsolatok átalakulását elemző, kétrészes tanulmány második része. A cikk az első részben ismertetett vonalak mentén azon két kérdés megválaszolása köré szerveződik, hogy minek köszönhetően mélyült el a kapcsolat Ankara és Erbil között 2008-at követően, valamint hogy ez a folyamat mely területeken éreztette hatását. A változás kapcsán a cikk több tényezőt is azonosít. Egyrészt változás történt Törökországon belül a külpolitika mind elméleti, mind pedig gyakorlati művelésében, amelynek következtében a hard power-elemek háttérbe szorultak a török bel- és külpolitikában egyaránt, ezzel párhuzamosan pedig a soft power-elemek egyre inkább előtérbe jutottak. Irakon belül is lényeges események zajlottak (szektarianizálódás, a turkománok háttérbe szorulása, az iraki kurdok politikai és gazdasági fejlődése), amelyek a török felet eddigi politikájának átértékelésére késztették. A Kurdisztáni Autonóm Régió és Törökország közötti kapcsolatok politikai és katonai szintjén jelentkező együttműködési lehetőségein túl azonban a gazdaság és azon belül is az energiapolitikai kooperáció új dimenzióval bővítette a felek viszonyát. Ezen új, stratégiai elemek már kijelölik mind Erbil, mind pedig Ankara pozícióját a regionális hatalmi és gazdasági versengésben; a szoros együttműködést és a kapcsolatok pozitív irányba mozdulását azonban a 2014-es év politikai és gazdasági összeomlása Irakban komoly kihívás elé állította.