Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2014) – 1. rész

Absztrakt

Jelen tanulmány tárgyaként az iraki kurdok és a török állami vezetés közötti politikai kapcsolatok elemzése szolgál. A téma felderítése során a kapcsolatokban beálló változások magyarázatát tűztem ki célul, tekintettel a kapcsolatokat érintő belső (török, illetve iraki kurd), valamint külső (regionális, globális) okokra. A cikk egy nagyobb tanulmány első részeként a kapcsolatok 1991 és 2008 közötti helyzetét tárgyalja, két szakaszra bontva. Az elemzett időszak elejét a két nemzetközi szereplő közti kapcsolatfelvétel kezdete (1991) jelöli ki, amikor is az iraki kurdok de facto államot hoztak létre, amely megkezdte a nemzetközi kapcsolatainak kiépítését. Ezzel a formációval szemben Ankara alapvetően ambivalens viszonyt alakított ki, mivel az iraki kurdok nemzetközi helyzetének javulására Ankarából fenyegetésként tekintettek, hiszen az ösztönző erőként szolgálhatott a törökországi kurdok szeparatista törekvéseihez. Paradox módon azonban az iraki kurd vezetéssel való együttműködés leglényegesebb elemének éppen a törökországi kurd szeparatizmus fő képviselője, a PKK nevű kurd szervezet elleni fellépés bizonyult. A kapcsolatok második szakaszában, a 2003-as iraki háborút követően a török külpolitika elzárkózott az iraki kurdoktól, illetve akadályokkal szembesült a velük való kapcsolatfelvételben. 2005-től az iraki kurdok de jure is autonóm tartományhoz jutottak Irakon belül, amely a korábban említett török biztonsági szemlélet megerősödéséhez, így a kapcsolatok mélypontjához vezetett.