Európai stratégiai autonómia – A közös védelem alapjai és korlátjai

Absztrakt

Az Európában és szomszédságában az elmúlt évtizedben kialakult válságok nyomán  szükségszerűvé vált annak megvitatása, hogy a  kontinens államai hogyan képesek növelni  biztonságukat, és akár az Amerikai Egyesült Államok  nélkül, önállóan (is) cselekedni. A tanulmány központi kérdése, hogy létre lehet-e hozni európai stratégiai  autonómiát, amelyben a kritikus pont közép- és  hosszú távon egyaránt az együttműködési  hajlandóság. A lehetőségek feltérképezése  érdekében, először a közös stratégiai kultúra elemeit,  majd az európai államok együttműködési  hajlandóságát, végül a stratégiai autonómia  kialakításához fűződő nemzeti álláspontok  hasonlóságait és különbözőségeit vizsgálom primer  kutatási eredmények másodelemzésével és  szintetizálásával. A vizsgálat arra mutat rá, hogy az  európai államokat továbbra is stratégiai  diszharmónia jellemzi, az együttműködési kultúra  tekintetében az államok közti preferenciák  nagymértékben területalapúak, a stratégiai  autonómia esetében pedig jelenleg az önálló  cselekvési képesség értelmezésében és  ambíciószintjében is jelentősek az eltérések.