Válságban az INF-szerződés

Absztrakt

A hidegháború utolsó éveiben a Közép- és Rövidebb Hatótávolságú Rakéták Megszüntetéséről szóló Szerződés (Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on the Elimination of Their Intermediate-Range and Shorter-Range Missiles, vagy más néven Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty – INF) volt az európai stabilitás és biztonság egyik sarokköve. A szerződés kivonta a legveszélyesebb fegyverrendszereket az európai hadszíntérről, átláthatóságot és úttörő verifikációs mechanizmusokat hívott életre, miközben enyhítette a Washington és Moszkva közötti bizalmatlanságot, és csökkentette a félreértésekből adódó nem kívánt eszkaláció veszélyeit is. Az ukrán válság nyomán ugyanakkor komoly veszélybe került a szerződés fennmaradása, és mind amerikai, mind orosz oldalon egyre növekvő nyomás jelent meg a szerződésből való kilépés irányába.
Jelen tanulmány bemutatja az amerikai és orosz oldalon felmerült kölcsönös vádakat, és azok technikai hátterét, illetve részletesen megvizsgálja, hogy ezek az aggodalmak mennyiben szolgáltatnak valós alapot egy szerződésszegéshez. Miután ezek az új fegyverrendszerek megvizsgálásra kerülnek, a tanulmány felvázolja, hogy mik a szerződés fenntartásának előnyei amerikai és orosz szempontból. A tanulmány egy sor konkrét javaslattal zárul arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a felmerült problémákat kezelni, melyek a lehetséges szcenáriók, és hogyan lehetne a kialakult válságot arra használni, hogy a szerződés hatályát kibővítve és egyes elavult paragrafusokat modernizálva egy még hatékonyabb fegyverzetkorlátozási rezsim szülessen.
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy az INF-szerződés összeomlása sem az Egyesült Államoknak, sem az európai szövetségeseknek, sem pedig Moszkvának nem lenne előnyös. E tekintetben a fegyverzetkorlátozási megállapodások általános előnyei (úgymint a nagyobb kiszámíthatóság és átláthatóság, a költséges fegyverkezési verseny kiújulásának megakadályozása vagy a többi fegyverzetkorlátozási megállapodás – például az Új START-szerződés – megőrzése) mellett számos egyéb stratégiai érdek is megjelenik. Az INF-szerződés ugyanis még ma is fontos eleme az európai biztonsági architektúrának. Oroszország szerződésszegése nem elsősorban az Egyesült Államok számára, hanem az európai szövetségeseknek jelent közvetlen fenyegetést. A hidegháború végével ugyanis az európai szövetségeseknek nem kellett többé félniük egy robotrepülőgépekkel vagy ballisztikus rakétákkal végrehajtott meglepetésszerű támadástól. Ha viszont Moszkva visszahozza ezeket a fegyvereket az európai hadszíntérre, az egyértelműen komoly pszichológiai hatással lenne a szövetségesekre. A közép-kelet-európai államok már így is aggodalommal követik az orosz modernizációs törekvéseket, és az INF hatálya alá eső fegyverrendszerek újbóli telepítése megnövelné Oroszország zsarolási potenciálját, illetve az eszkaláció esélyeit. Ez a NATO szempontjából komoly kérdéseket vethet fel a szövetségen belüli szolidaritás és kohézió szempontjából, és visszahozhatja a hidegháború legkellemetlenebb biztonsági dilemmáit. Az INF-fegyverek újbóli telepítése ugyan nem borítaná fel a katonai egyensúlyt Moszkva és Washington között, és nem is jelentene új típusú fenyegetést, mégis tökéletes politikai eszközként szolgálhat arra, hogy Moszkva leválassza az európai szövetségeseket az amerikai stratégiai nukleáris elrettentésről. Az európaiaknak tehát a kontinens biztonsága és stabilitása szempontjából is kulcsfontosságú, hogy fennmaradjon a szerződés. Ehhez Washington részéről megerősített biztosítékokra van szükség, rendszeres konzultációkra és olyan lehetséges válaszlépések kidolgozására, amelyek meggyőzik Moszkvát arról, hogy az egyetlen ésszerű lépés a szerződés megőrzése.