Generációváltás a toborzásban

A háború természetének hatása a toborzásra

Absztrakt

Korunk munkaerőhiánnyal küzdő szervezeteinek kiemelt feladata egy hatékony felvételi politika kialakítása. A Magyar Honvédség modernizációs folyamatának elkerülhetetlen velejárója a külső és belső környezeti kultúra változásaihoz való alkalmazkodás. A korábban kiépült és alkalmazott szervezeti folyamatok és eljárások, így az utánpótlás újratervezése az erősen hierarchizált szervezetekre jellemző hagyományos toborzási stratégiák újragondolását eredményezheti. A honvédelem ágazati szakképzésben tanuló kadétok elvben megfelelnek ennek a kritériumnak, hosszabb távon képesek lehetnek ellátni a hadsereg számára szükséges emberi erőforrások biztosítását. Képzésük során a katonai hivatáshoz közelálló szakmák elsajátítása mellett, a hazafias és honvédelmi nevelés keretében, akár rendkívül költségigényes különleges képességeket is elsajátíthatnak, utolsó tanévük alatt pedig lehetőségük nyílik tartalékos katonai szolgálat vállalására és az alapkiképzés végrehajtására. Katonai továbbtanulásuk mégis kevésbé tűnik eredményesnek. Feltételezésem szerint a jelenleg zajló háborúk, fegyveres összeütközések aszimmetrikus, hibrid jellegük miatt rombolják a nemzeti haderőknek a hagyományos háborúk hősiességre, a katonai dicsőségre épített romantikus képét. Ugyanakkor a generációjukra jellemző technológiai nyitottság, rugalmas gondolkodás és egy megújult modern haderő kialakításának vonzó képe – az emberi szerep csökkenése mellett – átalakíthatja a hadseregről alkotott képüket, és a hős harcos mítoszának halványulása mellett megnyithatja az utat a fiatal technikai affinitású generáció számára. A hagyományos szolgálatot kínáló toborzásnak – mindamellett, hogy az ilyen típusú konfliktusok romantikája megkopott, de nem tűnt el – meg kell újulnia ugyanúgy, mint ahogy a hadviselés stratégiai elvei is átalakulnak.