A gépesített háború elméletének nyugat-európai teoretikusai a két világháború között I. rész
Copyright (c) 2020 Hadtudományi Szemle
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Absztrakt
A brit Fuller tábornok tanai szerint az ellenséges erők megsemmisítésére és a győzelem gyors elérésére egyedül a hivatásos katonákból szervezett, korszerűen felszerelt harckocsiegységek képesek, amelyek állandó harckészültségben állnak, így bármikor képesek megkezdeni a hadműveleteket. Az úgynevezett tömeghadseregek csupán a siker kifejlesztésében, a harckocsik által elfoglalt terepszakaszok biztosításában játszhatnak szerepet. A szintén brit Liddell Hart által vált híressé az úgynevezett „közvetett megközelítés” elmélete, amelynek értelmében a siker nem elsősorban frontális támadásra alapozva érhető el. A döntéseik során a vezetőknek figyelemmel kell lenniük az alternatív – konkrét és áttételes – lehetőségekre is. Ezzel szemben von Seeckt tábornok az 1929-es munkájában még a versailles-i békeszerződés által meghatározott keretekhez igazodva fogalmazta meg a nézeteit a jövő háborújával kapcsolatosan, elképzelései a modernizált lovasságban, a lovas-magasabb egységek fejlesztésének szükségességében öltöttek testet. A történelem azonban nem az ő, hanem a brit katonai stratégák gépesítéssel kapcsolatos jövőképét igazolta.