A gépesített hadviselés kérdésének szovjet megközelítése a két világháború között
2. rész
Copyright (c) 2021 Hadtudományi Szemle
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Absztrakt
Isszerszon tábornok rámutatott arra, hogy a hadműveletek jellegét az I. világháború – az arcvonalak kiszélesedése és a csapatok mélységi diszlokációja miatt – alapvetően változtatta meg. A tábornok a tartalék szerepét jelentősen átértékelte, álláspontja szerint a tartalékok elsődleges feladatává a hadműveleti erőkifejtés mélységben történő fenntartása vált. Víziója szerint a katonai erők lépcsőzötten megvalósuló küzdelembe vetése mind hadászati, mind pedig hadműveleti szinten is szükségessé válik. Tevékenységének (is) köszönhetően fokozatosan kialakult a mély hadművelet elmélete, amely szerint a célszerű hadműveleti felépítés a következő: első (légi) lépcső: a légierő és légideszantcsapatok bevetésével, a célja a hadműveleti mélység bénítása; második (roham)lépcső: a csapásmérő hadsereg alkalmazásával, a célja a harcászati mélység áttörése; harmadik (sikerkifejlesztő) lépcső: célja gyorscsapatok bevetésével a hadműveleti siker elérése (M. Szabó Miklós: Az európai hadügy fejlődése a XIX–XX. században. Előadás. 140–142. kép.).