A gépesített háború elméletének nyugat-európai teoretikusai a két világháború között

2. rész

doi: 10.32563/hsz.2020.2.2

Absztrakt

Eimannsberger tüzérségi tábornok osztotta a szovjet katonai teoretikusok mély hadműveletre vonatkozó elképzeléseit, azonban a hangsúlyt a harckocsik tömeges alkalmazására helyezte. Végkövetkeztetése az volt, hogy a (támadó) harckocsik nem kerülhetnek többé  védtelen arcvonalakkal szembe, a védelem alapját a páncélelhárító fegyverek képezik. Guderian tábornok a harckocsifegyvernem feladataként határozta meg azt, hogy azok az alkalmazásuk szempontjából megfelelő sávban az ellenség előkészített védelmére csapást mérjenek, támaszkodva a meglepetés erejére. Elfogadva a jelen cikk első részében már részletesen körülírt, John Frederick Charles Fuller által kidolgozott megközelítést, de Gaulle alezredes Franciaországot csak abban az esetben látta megvédhetőnek egy meglepetésszerű német támadással szemben, amennyiben rendelkezik egy hivatásos katonákból álló, gépesített hadsereggel. 

Kulcsszavak:

Guderian Eimannsberger de Gaulle mély hadművelet hadműveleti lépcső áttörés gépesített hadviselés