Perjés Géza a katonai vezetők kiképzéséről és a hadtörténet-oktatás szerepéről

  • Hausner László Gábor
doi: 10.32563/hsz.2019.2.2

Absztrakt

Perjés Géza (1917–2003) a 20. század második felének legnagyobb hatású magyar hadtörténésze pályáját hivatásos katonaként kezdte, s frissen végzett Ludovikásként részt vett a második világháború harcaiban. Angol hadfifogságból hazatérve beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1946 és 1948 között a Szalai Sándor professzor vezette híres Társadalomtudományi Intézet kurzusain többek között szociológiai tanulmányokat folytatott, majd érdeklődése a hadtörténelem irányába fordult. Katonai szakmai ismereteit és tudományos képzettségét, nyelvi ismereteit kamatoztatva az 1950-es évektől bekapcsolódott a magyar hadtörténeti kutatásokba. A tanulmányban közzétett, Perjés Géza hagyatékából előkerült, 1956. augusztus hó 5-én kelt írás az SZKP XX. kongresszusa után a magyar hadtörténetírás helyéről, szerepéről, megújításáról kibontakozott vitához kapcsolódik. Érdekességét nem csupán történeti mivolta, hanem nagyon is aktuális mondanivalója adja: ahhoz a kérdéshez szól hozzá képzett, háborút megjárt katonaként és hadtörténészként, hogy van-e helye, szerepe, és ha igen mi, a hadtörténelemnek a katonai vezetők képzésében. Ennerk érdekében részletesen kifejti a katonai vezetők kiképzéséről vallott felfogását.

Kulcsszavak:

Perjés Géza katonai vezető kiképzés oktatás hadtörténelem

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.