A polgári demokratikus kormányok és a Tanácsköztársaság a vádlottak padján – különös tekintettel a népbiztos-perre

Absztrakt

A tanulmány a Károlyi Mihály által vezetett Népköztársaság és a Tanácsköztársaság 133 napos uralmát követő restaurációs időszak fellépését mutatja be a megelőző, illegitim politikai korszak népbiztosaival szemben, levéltári dokumentumok alapján. A szerző részletesen elemzi a népbiztosok perében fennmaradt forrásokat, bemutatva, hogy hogyan ítélte meg a bíróság a magyar állam- és jogfejlődésben alapvető és gyökeres változásokat hozó polgári demokratikus kormányok és a proletárdiktatúra állami létét. 1919 nyár végén és az ősz elején tíz egykori népbiztost tartóztatott le a rendőrség, akiket 1920-ban a népbiztos-perben állítottak bíróság elé és ítéltek el gyorsított eljárásban. A népbiztosokat nem az egyénileg elkövetett bűncselekményeikért helyezték előzetes letartóztatásba, hanem azért, mert a Forradalmi Kormányzótanács tagjai voltak. Így személyükben lettek felelőssé téve a kormányzótanács által létrehozott szervek tevékenységéért és azokért az intézkedésekért, amelyek a proletárdiktatúra alatt történtek. A vád négy részből állt: felségsértés és lázadás, 167 rendbeli gyilkosságra való felbujtás, több rendbeli zsarolás és lopás, valamint pénzhamisítás. Az öt hónapig tartó per eredményeképpen mind a 10 népbiztost bűnösnek találta az öttagú bíróság, és négyet közülük halálra, többieket pedig életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Horthy Miklós kormányzó később a négy halálraítéltnek kegyelmet adott, és az ő büntetésüket is életfogytiglani fegyházra változtatta. Végül 1922-ben valamennyi népbiztos a fogolycsere egyezmény keretében a Szovjetunióba távozhatott.