A magyar energiajog mint a komplex rendszerek szemléletmódjainak alkalmazási példája a közigazgatási normativitás kockázatainak megértéséhez

Abstract

A komplex hálózatok, illetve komplex adaptív rendszerek elméletei a természettudományokból származnak. Felmerül a kérdés, hogy ezek a nézőpontok hozzá tudnak-e adni valamit a közszférát irányító kontinentális normativitás működésének és kudarcainak megértéséhez. Az első részben ez a cikk az ágazatspecifikus példákon keresztül kívánja először bemutatni, hogy a magyar energiajog, a „merev” kontinentális jogrendszerek egyik abszolút szélsőértéke maga is a komplex adaptív rendszerek attribútumait követi, amelyeket a közigazgatás valósít meg, így cáfolva a „klasszikus” kontinentális közjogi rutinok és előítéletek bármilyen redukcionista és lineáris koncepcióját. Ez a komplex rendszerek olyan alapvető jellemzőihez vezet át, mint a felerősítő hatás (emergence), az „erőteljes, mégis törékeny” dilemma és  a rendszerszintű kockázat kérdése,
amelyeket a második részben vizsgálunk, még nem publikált esettanulmányokra is kiterjedően, melyek közelebb visznek bennünket a közigazgatás által alkalmazott jog kockázatainak azonosításához. Mindez véleményünk szerint sokat hozzáadhat a normativitás minőségének megértéséhez és javításához annak érdekében, hogy a rendszerszintű kockázatok csökkenthetők legyenek a jogon és a közigazgatáson belül.