Pakisztán és Kína stratégiai kapcsolatrendszere a Musarraf-érában (1999−2008)
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
Abstract
A pakisztáni−kínai partnerség a 21. század első évtizedének végére egyike a legszilárdabbnak tűnő szövetségi kapcsolatoknak az ázsiai kontinensen. Ennek okait nem a két ország hosszú közös történelmében, vagy kulturális, esetleg politikai rokonságában kell keresnünk, hanem nyers stratégiai érdekeik közösségében, melyek az elmúlt évtizedek regionális kihívásai és a két társadalom igencsak eltérő ideáljai és politikai szerkezete mellett is elegendő kötőerőt jelentettek különleges viszonyuk fennmaradásához. Nagyban elősegítette mindezt, hogy mindkét fővárosban alapvetően pragmatikus szemlélettel közelítettek a másik félhez, előtérbe helyezve a geostratégiai szempontokat, így az ezredfordulóra, az ázsiai földrészt jellemző hatalmi viszonyok globális következményekkel járó átalakulása nyomán az együttműködésük még tovább erősödött. E folyamat meghatározó szakaszát köthetjük pakisztáni részről a Pervez Musarraf kormányzásával jelzett időszakához.
A Pakisztáni Iszlám Köztársaság politikatörténetének e karakteres fejezete 1999. október 12-én a karacsi repülőtér irányítótornyának elfoglalásával kezdődött, amivel a hadsereg lehetővé tette a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának éléről frissiben leváltott Musarraf tábornoknak, hogy elkerülje az őrizetbe vételt, és − megdöntve a vele szembeforduló Nawaz Sharif miniszterelnök (1990−1993; 1997−1999) kormányát − az ország élére álljon. Szűk kilenc évvel később, mikor a már civilbe öltözött Musarraf az ellene kilátásba helyezett felelősségre vonási eljárás elől kitérve 2008. augusztus 18-ával lemondott a hivatalosan 2001. június 20. óta betöltött elnöki hivataláról, egy olyan korszakot hagyott maga mögött, amely – függetlenül az államfő személyének érzelmektől sem mentes megítélésétől − minőségi átalakulást hozott Pakisztán külkapcsolataiban, beleértve a nagyhatalmakkal ápolt viszonyt is. Az alábbiakban e folyamat egy szegletének, a kínai−pakisztáni kapcsolatok stratégiai összefüggéseinek az elemzésére vállalkozom.