Az intézményi, szervezeti bizalom helyzete Magyarországon 2014 elején

Abstract

Az utóbbi évtizedek pszichológiai, szociológiai, politológiai és közgazdasági vizsgálódásainak kurrens témájává vált a bizalom jelentésének kifejtése, magyarázata, és gyakran az empirikus mérésére való törekvés is. A személyközi és a csoportközi bizalomindex mellett egyre inkább elterjedt a gazdasági, a pénzügyi, a fogyasztói és a vállalkozói bizalomindexek számítása. A bizalom kialakulhat a másik félhez fűződő érzelmek kapcsán vagy pedig kognitív folyamat eredményeként. Kutatása az interperszonális és csoportközi kapcsolatok mellett magában foglalja az intézmények, a szervezetek, a társulások és ezeken keresztül az egyes alrendszerek megítélését is. Számos módszertani probléma is felmerülhet akár csak az intézményi bizalom vizsgálata során, amelyek nehezítik és meg is akadályozhatják az időbeli vagy az egyes országokban kapott eredmények összevetését. A feltett kérdések eltérései is könnyen vezethetnek ahhoz, hogy az empirikus kutatások eltérő jelentéstartalmakat vizsgálnak, többek között várt cselekvést, bizalmat, bizakodást, meggyőződést, ráhagyatkozást, várakozást, kompetenciát, amelyek egy részének nincs köze a bizalom fogalmához. Az időszakonként eltérő országon belüli, valamint országok közötti társadalmi, gazdasági kontextusok és intézményi állapotok meglepő eredményeket is mutathatnak. Az intézményi, szervezeti bizalom összetevőinek áttekintését követően a 2014. februári adatokból a magyar társadalom intézményi, szervezeti bizalmának helyzetét mutatom be.