Taktikai együttműködés, stratégiai szembenállás?
Az orosz−kínai kapcsolatok az energiapolitika prizmáján keresztül
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
Abstract
A Kínai Népköztársaság és az Oroszországi Föderáció két legnagyobb, állami tulajdonú energetikai vállalata, a China National Petroleum Corporation (CNPC) és a Gazprom 2014 májusában ütött nyélbe egy rendkívüli jelentőségű, talán történelminek is nevezhető energetikai szerződést, amelyben a két ország egy 400 milliárd dollár értékű, harminc évre szóló üzlet keretében egyezett meg az orosz földgáz Kínába történő exportjáról. A szállítás természetesen a szükséges infrastruktúrák kiépítése után, legkorábban 2018-ban kezdődne meg. A vezetékek tervezett maximális kapacitása évente mintegy 38 milliárd köbméter földgázt jelentene a Kínai Népköztársaság számára, ez pedig a jelenlegi fogyasztásnak körülbelül az ötödét elégítené ki. Ezt a szerződést követte egy újabb megállapodás 2014 novemberében, tovább mélyítve az energetikai együttműködést a két nagyhatalom között. A tanulmány a két ország energia-felhasználási jellemzőit tekinti át az energiahordozók kitermeléséből és fogyasztásából eredő, egyik részről import-, másik részről exportfüggőségeken alapuló közös érdekekre helyezve a hangsúlyt, azt vizsgálva, hogy a nagyhatalmak energetikai együttműködése perspektivikusan milyen lehetőségeket rejt magában.