A vállalat mint biztonságpolitikai szereplő

A TotalEnergies és a Lafarge a posztvesztfáliai nemzetközi rendben

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, miként alakul át a biztonság biztosításának logikája a posztvesztfáliai nemzetközi rendben, különös tekintettel az állami erőszak-monopólium diffúziójára, a biztonság piacosítására és a vállalati szereplők kváziszuverén működésére. Az elemzés elméleti keretét a szuverenitás átalakulásáról szóló irodalom adja (Krasner, Kaldor, Sassen, Ruggie), módszertanilag pedig összehasonlító esettanulmányt alkalmaz a TotalEnergies mozambiki LNG-beruházása és a Lafarge szíriai működése kapcsán. A két eset a hibrid állami-vállalati, illetve privatizált/kriminalizált biztonsági rezsim két típusát jeleníti meg. A tanulmány fő állítása, hogy a posztvesztfáliai rendben a szuverenitás nem eltűnik, hanem átrendeződik: a vállalatok bizonyos funkciókban ideiglenesen állami szerepeket vesznek át, miközben a jogi és normatív elszámoltathatóság deterritorializált mechanizmusai erősödnek. A két ügy azt is megmutatja, hogy a felelősség egyre inkább transznacionális terekben, részben a vállalati székhelyállam jogintézményein, részben civil és bírósági hálózatokon keresztül érvényesül. A posztvesztfáliai biztonsági rend legfontosabb jellemzője tehát nem az állam gyengülése, hanem a szuverenitás és felelősség új kapcsolódási formáinak kialakulása.