Instabilitás és állami sérülékenység a Száhel-övezetben

Absztrakt

A tanulmány az államisággal, az állami funkcionalitással és az államok sérülékenységével foglalkozik a Száhel-övezetben. Legelőször fókuszált történeti áttekintést nyújt a prekoloniális és a gyarmati időszakban tetten érhető hatalomgyakorlásról, majd a dekolonizációval megjelenő független (nemzet)államok örökségeit veszi számba – mindvégig politikatudományi elemző szemüvegen keresztül. Az írás a Száhel-szövetség (Alliance Sahel) öt országának (G5-ök) államfunkcionalitását tekinti át egyenként, de Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger sérülékenységeit tágabb kontextusba helyezve, mégpedig az úgynevezett „instabilitás íve” koncepció (IUCTS) alapján vizsgálja. Fő elemzési szempont a biztonság tágan értelmezett, tehát a humán biztonságot előtérbe helyező megközelítése. Mindvégig vezérfonalként rajzolódik ki az egyes aktorok érdekei mentén feltáruló interdependens pókháló, amelyben volt gyarmatosító erők (így például a franciák leginkább) és újabb, a feltörekvő gazdaságok soraiból kikerülő szereplők (így a kínaiak és az oroszok) pozíciókért zajló egymásnak feszülései jelenítik meg a főbb viszonyítási pontokat. A tanulmány részletesen vizsgálja a „puccsövezet” államainak sajátosságait, rámutatva néhány kritikus kormányzási területre és hiátusra.