Az iszlám Európában – integráció vagy konfliktus?
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
Absztrakt
2010 októbere a nyugat-európai bevándorlási és integrációs vita újabb intenzív fordulóját hozta, miután a korábban a multikulturalizmus mintaországának számító Németországban a kormányzó Keresztényszocialista Unió vezetője, Horst Seehofer bajor miniszterelnök, majd maga Angela Merkel kancellár is arról nyilatkozott, hogy a „multikulturalizmus koncepciója elbukott”, és a bevándorlók nagyobb fokú integrációjára van szükség. Eközben Európa országaiban az elmúlt néhány évben feléledtek és egyre jelentősebb támogatást kaptak a jobboldali bevándorlás-ellenes, szélsőséges-populista pártok – elsődleges célpontjukat pedig éppen a leginkább eltérő kulturális jellemzőkkel bíró iszlám közösségek jelentik. Azok az iszlám közösségek, amelyeknek a létszáma az unióban mára elérte a 20,4, az egész kontinensen pedig a 42,7 milliót, és 2010 tavaszán Spanyolországban a helyi közösségek érdekeinek védelmére megalakult első politikai pártjuk is, a Partido Renacimeinto y Unión Espana (Spanyol Újjászületés és Egység Pártja – PRUNE). Európában tehát jól érzékelhető dinamikus folyamatok feszülnek egymásnak. Jelen írásukban a szerzõk ez utóbbiakról is szólnak. 2010 októbere a nyugat-európai bevándorlási és integrációs vita újabb intenzív fordulóját hozta, miután a korábban a multikulturalizmus mintaországának számító Németországban a kormányzó Keresztényszocialista Unió vezetője, Horst Seehofer bajor miniszterelnök, majd maga Angela Merkel kancellár is arról nyilatkozott, hogy a „multikulturalizmus koncepciója elbukott”, és a bevándorlók nagyobb fokú integrációjára van szükség. Eközben Európa országaiban az elmúlt néhány évben feléledtek és egyre jelentõsebb támogatást kaptak a jobboldali bevándorlás-ellenes, szélsőséges-populista pártok – elsődleges célpontjukat pedig éppen a leginkább eltérő kulturális jellemzőkkel bíró iszlám közösségek jelentik. Azok az iszlám közösségek, amelyeknek a létszáma az unióban mára elérte a 20,4, az egész kontinensen pedig a 42,7 milliót, és 2010 tavaszán Spanyolországban a helyi közösségek érdekeinek védelmére megalakult első politikai pártjuk is, a Partido Renacimeinto y Unión Espana (Spanyol Újjászületés és Egység Pártja – PRUNE). Európában tehát jól érzékelhető dinamikus folyamatok feszülnek egymásnak. Jelen írásukban a szerzők ez utóbbiakról is szólnak.