A nemzeti katonai stratégia és a magyar stratégiai kultúra

Absztrakt

Jelen írás Magyarország Nemzeti Katonai Stratégiájával (NKS) foglalkozik, de azt nem hagyományos módon kívánja ismertetni. Szerzője sokkal inkább azt használja ki, hogy a stratégiai dokumentumok születési körülményei, jellegük és tartalmuk viszonylag hiteles pillanatképet közvetítenek egy-egy nemzet stratégiai kultúrájának állapotáról, e kultúra egyes elemeiről. Ebből a megközelítésből nézve például igen beszédes, hogy az első nemzeti katonai stratégiát csak 2009-ben – a rendszerváltozás után húsz, a NATO-csatlakozás után tíz évvel – fogadták el Magyarországon, s hogy ezt már 2012-ben újra kellett gondolni. A nemzetközi tapasztalatok szerint egy-egy közösség stratégiai kultúrájának állapotát jelzi az is, hogy egy adott stratégia inkább „tervező” stratégia-e, avagy „fehér könyv” jellegű, a célkitűzéseket összegző, leíró dokumentum. Vagyis az írás összességében úgy tekint az elmúlt év decemberében elfogadott nemzeti katonai stratégiára, mint a magyar stratégiai kultúra kialakulásának egyik fontos eredményére, állomására.