Miért marad továbbra is visszafogott a német védelempolitika?

Abstract

2014 elején – például az 50. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián – a német külpolitika prominens képviselői, így Joachim Gauck államelnök, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter és Ursula von der Leyen védelmi miniszter asszony is hangzatos nyilatkozatokban tett hitet Németország jövőbeni élénkülő és fokozódó nemzetközi szerepvállalása mellett. Mindezt az európai és tengerentúli szövetségesek is nagy érdeklődéssel és pozitív várakozással fogadták, hiszen Berlint évek óta komoly kritika éri amiatt, hogy gazdasági és politikai súlyához képest kevés aktivitást és határozottságot mutat a nemzetközi válságok kezelésében. Mivel az év végéhez közeledve „vegyes bizonyítványt” állíthatunk ki a német szerepvállalásról, ami több kérdésben minden bizonnyal valamelyest elmarad a szövetségesek elvárásaitól is, a szerző Németország átalakuló stratégiai kultúráját, változó nemzetközi ambícióit vizsgálja és értékeli. Arra a kérdésre keres választ, hogy a következő években Németország „normalizálódó nagyhatalomként” hajlandó lesz-e, képes lesz-e vezető szerepet vállalni Európában, vagy elmarad a szövetséges államok elvárásaitól, és „kiszámíthatatlan szövetségesként” viselkedik majd?