Átalakuló regionális környezet – új regionális tendenciák

Úton a normalizáció felé?

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy bemutassa, melyek azok a legjelentősebb tendenciák, amelyek a Közel-Kelet legfontosabb folyamatait és az államközi kapcsolatokat alakítják. Kiemeli, hogy a régió folyamataiban a szaúdi–iráni–izraeli kapcsolatok alakulása látszik meghatározóvá válni, s bemutatja, hogy melyek a legjelentősebb indítékok és szempontok, amelyek ezen országok viselkedését befolyásolják, s várhatóan milyen irányba tart kapcsolatrendszereik fejlődése.

A tanulmány igazolni kívánja, hogy mivel a korábbi Levant és Öböl alkomplexumokból létrejött új biztonsági egységben a fő tendenciák az új biztonsági realitások következtében alakultak ki, azokra a 2024-es év legfontosabb eseményei (a folytatódó gázai háború, az iráni–izraeli összecsapások és az Aszad-rezsim bukása Szíriában) ugyan hatással voltak, de nem szakították meg, így előreláthatólag folytatódni fognak. A tanulmány azt valószínűsíti, hogy mivel a rezsimeket reálpolitikai megfontolások vezérlik, a régió kapcsolatrendszerei nem egy, a feltartóztatásra épülő exkluzív struktúrába fognak rendeződni, hanem egymással párhuzamosan létező és működő, a tranzakcionalitáson és a kompartmentalizáción alapuló, a régió minden szereplőjét magában foglaló inkluzív viszonyrendszerek jönnek majd létre, ami pedig a regionális instabilitás csökkenéséhez vezethet.