A bűnügyi adatfeldolgozás hazai fejlődése: út az 1979- esrendőrgyilkosság nyomozásának informatikai támogatásáig

Absztrakt

A bűnügyi nyomozás rendeltetése egy múltbeli esemény rekonstruálása, és az erre vonatkozó adatok, bizonyítékok beszerzése. Az ehhez szükséges információkat a nyomozók
leggyakrabban a helyszínen, a tanúktól vagy a különféle adatbázisokból szerzik be, de nem elhanyagolható adatforrás a titkos műveletek, az együttműködők segítsége
sem. Egy bizonyos mennyiség felett azonban már a feldolgozó kapacitásának kérdése, hogy mennyire hasznosíthatók az adatok. Az 1970-es években ez a bizonyos adatfeldolgozó kapacitás gyakorlatilag az emberi agy teljesítőképességét jelentette, amit legfeljebb úgy lehetett növelni, ha több embert foglalkoztattak egy ügyben. A tudomány adta lehetőségeket felismerve a belügyi szféra elég korán elkezdte az informatikai
lehetőségek felhasználását, de az első időszakban ez az állambiztonsági feladatok támogatására szorítkozott.
1979 nyarán Soós Lajos és társai, a fegyverének megszerzése érdekében, brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a főváros határában lévő Steinmetz-szobornál szolgálatot teljesítő Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert. Az egész országot megrázó és megmozgató bűnügy felderítése során olyan mennyiségű adat keletkezett, amelynek feldolgozása, kezelése meghaladta az addigi gyakorlatot.
A technika fejlődésének lehetőségei, az állambiztonsági területen már megkezdett számítástechnikai fejlesztések, és a bűnügy felderítésével szemben támasztott elvárások
utat nyitottak a bűnügyi elemzés informatikai eszközökkel történő támogatásához, ami a későbbi továbblépések és szabályozások alapjait is jelentette. A tanulmány a bűnügyi nyilvántartás és elemzés hazai történetének rövid ismertetése mellett ezeket a körülményeket, alkalmazásokat és eredményeket mutatja be, az említett emberölés nyomozásának tükrében.