Az Alkotmánybíróság 2018. február 1. és április 30. között hozott döntései

Absztrakt

Az Alkotmánybíróság testületei 2018. február 1. és április 30. között 122 döntést hoztak. E döntések közül az Alkotmánybíróság 6-ot bírói kezdeményezésre, 116-ot pedig alkotmányjogi panasz alapján fogadott el. Az alkotmányjogi panaszok közül 2 az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti, alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatti panasz, 6 az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, úgynevezett kivételes, „direkt” panasz, 89 az Abtv. 27. §-aszerinti, alaptörvény-ellenes bírói döntés miatti panasz, további 19 pedig vegyes – egyszerre alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása és alaptörvény-ellenes bírói döntés miatti – panasz volt. Az alkotmányjogi panaszok közül 9 az általános országgyűlési választásokhoz kapcsolódó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényben (a továbbiakban: Ve.) 233. §-aalapján előterjesztett, és az ott írt szabályok szerint soron kívül elbírált indítvány volt.
Az összesen 122 döntésből 23 volt határozat, 99 pedig végzés. A határozatok közül 2 rendelkezett megsemmisítésről, e határozatok a Kúria támadott ítéleteit semmisítették meg. A megsemmisítést tartalmazó határozatokon kívül 1 további határozat már nem hatályos törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét mondta ki. 3 határozat mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg. Alkotmányos követelményt 1 határozatban fogalmazott meg az Alkotmánybíróság. 16 határozat tartalmazott elutasítást. Azok közül a határozatok közül, amelyek vagy megsemmisítésről, vagy mulasztásról, vagy alaptörvény-ellenesség megállapításáról, illetve alkotmányos követelmény megállapításáról rendelkeztek (összesen 6 határozat), 1-hez – az alkotmányos követelményt kimondó határozathoz – nem kapcsolódott sem párhuzamos indokolás, sem különvélemény; ugyanakkor valamennyi mulasztást megállapító döntéshez kapcsolódott különvélemény, a Kúria döntését megsemmisítő egyik határozathoz pedig 5 párhuzamos indokolást fűztek.
A 99 végzésből – amelyekből 8-at fogadtak el a teljes ülésen, a többit az Alkotmánybíróság tanácsai hozták meg – 94 végzés az indítványok visszautasításáról szólt, 3 végzés az eljárás megszüntetéséről, 2 végzés pedig az eljárás felfüggesztéséről. Az alkotmányjogi panaszok visszautasításának leggyakrabban előforduló indokaiként továbbra is változatlanul a következők említhetők: az Abtv. 29. §-a szerinti kritériumnak (bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés megléte) meg nem felelés; a releváns alkotmányjogi érvelés, vagyis az alaptörvény-ellenesség megindokolásának hiánya; valamint az, hogy az indítványozó nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmére (hanem esetleg az Alaptörvény valamely más rendelkezésének a megsértésére) hivatkozott az indítványban. A vizsgált időszakban ezenkívül több visszautasító végzés is született amiatt, mert az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában nem az ügy érdemében hozott döntést, vagy a bírósági eljárást befejező döntést támadta meg.
Indítványozók szerinti megoszlásban a vizsgált időszakban 6 döntés bírói kezdeményezés alapján, 116 döntés pedig  alkotmányjogi panaszosok (akik között indítványozóként feltűnt gazdasági társaság, alapítvány, politikai párt, rendőrség, büntetés-végrehajtási intézet, óvoda, társasház, szakszervezet, sőt a magyar állam is) indítványai, illetve beadványai alapján.
A befejezett ügyek túlnyomó részét a vizsgált időszakban is az alaptörvény-ellenesnek tartott bírói döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszok tették ki. Az indítványok sikerességének aránya (a megsemmisítésről, mulasztásról, alaptörvény-ellenesség megállapításáról, valamint alkotmányos követelmény kimondásáról rendelkező 6 határozattal számolva) a meghozott döntések száma alapján 5,7% volt.