A vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetés a munka világában való kivételes megengedhetőségének problematikája az Európai Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatában

Absztrakt

A munka világában az egyenlő bánásmód biztosításáról szóló irányelv1 tiltja a vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás és a munkavégzés során. Az irányelv azonban lehetővé teszi a tagállamoknak az arról való rendelkezést, hogy a valláson alapuló eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben egy meghatározott foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere miatt a munkavállaló egy adott valláshoz való tartozásából következő valamely jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelménynek minősül, feltéve, hogy az eltérő bánásmód megengedését igazoló célkitűzés törvényes, a kérdéses követelmény pedig arányos. Két, a közelmúltban Németországból érkezett előzetes döntéshozatal iránti ügyben2 annak megvizsgálására kérték fel a bíróságot, hogy az irányelvnek a foglalkozási követelményekre vonatkozó említett rendelkezése alapján valamely egyház mint munkáltató megkövetelheti-e az általa fenntartott intézmények munkavállalóitól vagy az ezen intézményeknél állást kereső személyektől, hogy tagjai legyenek a szóban forgó egyháznak, illetve hogy tiszteletben tartsanak bizonyos, a kérdéses egyház dogmái által szabályozott erkölcsi-magatartási előírásokat. Ezzel összefüggésben a bíróságnak különösen azzal a kérdéssel kapcsolatban kellett véleményt nyilvánítania, hogy összhangban van-e az irányelvvel a német alkotmánybíróság azon ítélkezési gyakorlata, amely szerint az egyház mint munkáltató által a vallási alapon történő eltérő bánásmód igazolásaként felhozott érvek megalapozottságának vizsgálata során a német bíróságok csupán ezen érvek hihetőségét értékelhetik. Az említett ügyekben meghozott ítéleteiben3 a bíróság kimondta, hogy az irányelv a foglalkozási követelményekre vonatkozó rendelkezései tiszteletben tartásának bíróság általi vizsgálata nem korlátozódhat az érintett egyház által a vallási alapon történő eltérő bánásmód igazolására felhozott érvek hihetőségének értékelésére, hanem annak a hatékony bírósági felülvizsgálat elérhetőségét kell biztosítania.