Az Alkotmánybíróság 2017. november 1. és 2018. január 31. között hozott döntései

Absztrakt

Az Alkotmánybíróság testületei 2017. november 1. és 2018. január 31. között 131 döntést hoztak. E döntések közül az Alkotmánybíróság 2-t utólagos normakontroll eljárásban, 6-ot bírói kezdeményezésre, 123-at pedig alkotmányjogi panasz alapján fogadott el. Az alkotmányjogi panaszok közül 1 az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti, alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatti panasz, 12 az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, úgynevezett kivételes, „direkt” panasz, 94 az Abtv. 27. §-aszerinti, alaptörvény-ellenes bírói döntés miatti panasz, további 16 pedig vegyes – egyszerre alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása és alaptörvény-ellenes bírói döntés miatti – panasz volt.
Az összesen 131 döntésből 38 volt határozat, 93 pedig végzés. A határozatok közül 8 rendelkezett megsemmisítésről: 5 határozat bírói ítéletet – ezek közül 2 a Kúria ítéletét – semmisített(e) meg, 2 határozat törvényi rendelkezéseket, 1 határozat pedig egy közjogi szervezetszabályozó eszköz (az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kibocsátott normatív utasítás) támadott szabályait. A megsemmisítést tartalmazó határozatokon kívül 1 további határozat már nem hatályos törvény rendelkezése alaptörvény-ellenességét és alkalmazási tilalmát mondta ki folyamatban lévő ügyekben. 1 határozat mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg. Alkotmányos követelményt 1 határozatban (az egyik kúriai ítéletet megsemmisítő döntésben) fogalmazott meg az Alkotmánybíróság. 27 határozat tartalmazott elutasítást. Azok közül a határozatok közül, amelyek vagy megsemmisítésről, vagy mulasztásról, vagy alaptörvény-ellenesség megállapításáról és alkalmazási tilalomról rendelkeztek (összesen 10 határozat), 1-hez – egy bírói döntést  megsemmisítő határozathoz – nem kapcsolódott sem párhuzamos indokolás, sem különvélemény; a többi határozathoz azonban kapcsolódott egy vagy több különvélemény, és jellemzően párhuzamos indokolások is.
A 93 végzésből – amelyekből 1-et fogadtak el a teljes ülésen, a többit az Alkotmánybíróság tanácsai hozták meg – 90 végzés az indítványok visszautasításáról szólt, 3 végzés pedig az eljárás megszüntetéséről. Az alkotmányjogi panaszok visszautasításának leggyakrabban előforduló indokaiként továbbra is változatlanul a következők említhetők: az Abtv. 29. §-aszerinti kritériumnak (bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés megléte) meg nem felelés; a releváns alkotmányjogi érvelés, vagyis az alaptörvény-ellenesség megindokolásának hiánya; valamint az, hogy az indítványozó nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmére (hanem esetleg az Alaptörvény valamely más rendelkezésének
a megsértésére) hivatkozott az indítványban. A vizsgált időszakban azonban több visszautasító végzés is született elkésettség és ítélt dolog miatt, továbbá azért is, mert az indítványozó az Abtv. 27. §-aszerinti alkotmányjogi panaszában nem az ügy érdemében hozott döntést vagy a bírósági eljárást befejező döntést – adott esetben egyáltalán nem is bírói döntést – támadta.
Indítványozók szerinti megoszlásban a vizsgált időszakban 1 döntés született az alapvető jogok biztosa indítványa alapján, 1 döntés az országgyűlési képviselők több mint egynegyedének indítványa alapján, 6 döntés bírói kezdeményezés alapján, 123 döntés pedig alkotmányjogi panaszosok (akik között helyi önkormányzat, gazdasági társaság, egyház, rendőr, bíró, fogvatartott személy, bank, tankerületi központ és szakszervezet indítványozó is volt) indítványai, illetve beadványai alapján.
A befejezett ügyek túlnyomó részét a vizsgált időszakban is az alaptörvény-ellenesnek tartott bírói döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszok tették ki. Az indítványok sikerességének aránya (a megsemmisítésről, mulasztásról, alaptörvény-ellenesség megállapításáról, valamint alkalmazási tilalomról rendelkező 10 határozattal számolva) a meghozott döntések száma alapján 7,6% volt.