A „magánszféra alakítása érinthetetlen területének” védelme a titkos információgyűjtés során

Absztrakt

Tanulmányom az Alkotmánybíróság 32/2013. (XI. 22.) határozatának elemzésére irányul, amely az Alaptörvény hatálybalépését követően elsőként értelmezte a magánszférához való jogot.
Az Alaptörvény II. cikke elismeri az emberi méltóság sérthetetlenségét, a VI. cikk (1) bekezdése tartalmazza a magánélethez való jogot, a VI. cikk (3) bekezdése pedig a személyes adatok védelméhez való jogot.
Az Alaptörvény értelmezése során az Alkotmánybíróság a fenti határozatban megkülönböztette a magánszféra különböző erősségű védelmet igénylő területeit, és itt használta elsőként a „magánszféra alakítása érinthetetlen területe” fogalmat a magánszférához való jog emberi méltóság magjának körülhatárolására. A „magánszféra alakítása érinthetetlen területe” határozza meg a magánszféra lényegét azzal, hogy biztosítja a belső vagy intimszféra védelmét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a titkos információgyűjtés lehetővé teszi a magánszféra minden, akár az intim szegmenseibe való erőteljes beavatkozást, és a megfigyelt személyen kívül másokat is érinthet, ezért a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló eljárásnak megfelelő garanciát kell nyújtania a magánszférához való jog, különösen az intimszféra védelméhez.
Az Alkotmánybíróság – alkotmányos követelmény megállapítása mellett – elutasította az alkotmányjogi panaszt. Ezt követően azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben megállapította, hogy a magyar szabályozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkét, amely garantálja a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Erre tekintettel elengedhetetlen a „magánszféra alakítása érinthetetlen területe” fogalom tartalmának vizsgálata.