Az ügyészi funkció a rendi kori Magyarországon

Absztrakt

Ügyészi tevékenységet végző személyek évszázadok óta tevékenykedtek Magyarországon. Az uralkodót magánjogi és büntetőjogi viszonyokban képviselő királyi ügyigazgató (Szent Korona ügyésze) tisztsége a 13. században tűnt fel, majd a 16. század elejétől vált véglegessé. A munkáját 1774-től hivatali apparátusra támaszkodva végezte. A magyar alkotmány alapjának számító területi önkormányzatok (vármegyék) jogi képviselete a 17. századtól alakult ki, azt a tiszti ügyészek végezték. A közgyűlés jogi képzettségű személyeket választott a közjogi, magánjogi, büntetőjogi, büntetésvégrehajtási feladatok ellátására. E munka mellett ügyvédi tevékenységet is végeztek. A városokban a 16. század végétől tűnt fel a közügyek jogi képviselője. A földesurak képviseletét jogi képzettségű uradalmi ügyész látta el 1848-ig, aki közreműködött a magánjogszolgáltatást végző bíróság, az úriszék munkájában. A reformkorban kísérlet történt a büntetőeljárási ügyészi feladatok kodifikálására.