Az Európai Unió tagállamainak nemzetközi szerződései az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének tükrében

Abstract

A lisszaboni szerződés tovább csökkentette az EU tagállamainak külkapcsolati hatásköreit. Ez a tendencia jól illeszkedik az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatába, mely az európai integráció kezdete óta következetesen növeli az uniós intézmények külső kompetenciáit a tagállamok terhére. A Bíróság releváns jogfejlesztő tevékenységének a kiindulópontja máig az uniós jog autonómiájának védelme és a nemzetközi jog recepciójának dilemmája. Ez a megközelítés a tagállamok nemzetközi szerződéskötési hatásköreinek lényeges korlátozását eredményezte, mind inter se, mind pedig harmadik felek irányában. A Bíróság azonban nemcsak a szerződéskötési autonómiát szűkítette, hanem a tagállamok nemzetközi fórumválasztási szabadságát is. A Bíróság ugyanis valamennyi olyan tagállamok közti jogvita kapcsán is kimondta kizárólagos joghatóságát, melyek alapja bármely tetszőleges, többoldalú nemzetközi szerződés, melynek az EU is részese.