A magyar hírszerző és elhárító szervek története 1918-tól a II. világháború végéig

doi: 10.32561/nsz.2020.2.2

Absztrakt

A hírszerzés és az elhárítás szerves részei a biztonságért felelős szervezetek mindenkori tevékenységének. Akár politikáról, háborúról, gazdaságról vagy bűnüldözésről van szó, az arra hivatottak igyekeznek minél többet megtudni vagy megőrizni ezek titkaiból. A politikai hatalom, a társadalmi viszonyok és a környező világ változásai erőteljes hatással vannak az erre hivatott szervezetek átalakulásaira és munkájára. A tanulmány a hazai  hírszerzés és elhárítás szervezeti fejlődését kívánja bemutatni ezen külső hatásokkal párhuzamosan, két részben. Az első rész az önálló magyar hírszerzés és elhárítás kialakulásától a II. világháború befejezésig mutatja be ezen szervezetek fejlődését, változásait. A katonai szolgálatok megalakulása, a csendőrség és a rendőrség politikai rendészeti osztályainak felépítése, vezetői, valamint a társadalmi környezetből eredő folyamatos átalakulásuk jól tükrözik a kor viszontagságait. A nácizmus térnyerése, majd a II. világháború eseményei szintén folyamatos változásokat eredményeztek az állambiztonsági közösségben is. A szervezetek bemutatásán túl érdekes az egyes  vezetők további sorsa is, amely információk kevésbé közismertek. Volt, akit kivégeztek, volt, aki külföldre menekült, de volt, aki hátat fordított a  szolgálatoknak, és hosszú életkor ért meg egyszerű nyugdíjasként.

Kulcsszavak:

katonapolitika hírszerzés elhárítás rendőrség csendőrség világháború