Az első világháború balkáni (szerb) és isonzói frontjának hadműveletei
A térképek szerepe a hadműveletek során
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Absztrakt
A Magyar Királyság az első világháborúban a központi hatalmak oldalán vett részt a hadműveletekben az Osztrák–Magyar Monarchia részeként. Külügyeiben hazánk nem volt független hatalom. Magyarországnak egyetlen hadicélja az ország területi integritásának megőrzése volt, amelyet az Orosz Birodalom expanzív törekvései, a pánszláv eszme politikája a Szerb Királyságot bevonva veszélyeztetett.
Az 1914–1915-ös orosz betöréseket, az 1914 őszén egy rövid szerémségi szerb támadást, majd a román hadsereg 1916-os erdélyi betörését a magyar haderő szövetségeseinek segítségével sikeresen elhárította, és a háború végéig biztosította az ország integritását. Az Osztrák–Magyar Monarchia több fronton vívta a háborút. Másik számunkra fontos hadszíntér az olasz hadszíntér volt. 1915 júniusa és 1917 októbere között tizenkét csatára került sor az Isonzó folyónál. 1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Ebben az időben Szerbiában gyakorlatilag már egy éve folytak a harcok.
Az Osztrák–Magyar Monarchia az antantországokhoz képest csekélyebb gazdasági potenciállal rendelkezett, emellett nemzetiségi problémákkal küzdött, a háború során egyre inkább a Német Birodalom alá rendelődött, több fronton le volt kötve a hadereje. Az Osztrák–Magyar Monarchia részben ennek következményeként az első világháború végére szétesett, átadva helyét kisebb, de önálló nemzetállamoknak mint utódállamoknak. A harcok során a térképeknek, térképvázlatoknak, amelyek a jelentésekben is szerepeltek, a hadműveletek megtervezése és kimenetele szempontjából kiemelt jelentőségük volt.