Önvezető járművek a mesterséges intelligencia, az etika és a közlekedési büntetőjog hálójában

Absztrakt

Bevezetés: Az önvezető járművek térnyerése alapjaiban alakítja át a közlekedés technológiai és jogi kereteit, különösen a mesterséges intelligencián alapuló döntéshozatal elterjedésével. Noha az autonóm technológiák műszaki fejlettségét jelentős kutatások vizsgálták, a gépi döntések büntetőjogi és etikai értékelése továbbra is számos tisztázatlan kérdést vet fel.

Célkitűzés: A tanulmány célja az önvezető járművekhez kapcsolódó felelősségi és jogalkotási kihívások feltárása, különös hangsúllyal a közlekedési büntetőjog, a gépi döntésetika és a jogi elszámoltathatóság összefüggéseire. A kutatás vizsgálja, hogy a jelenlegi jogi kategóriák – így különösen a járművezető fogalma – miként alkalmazhatók a magas autonómiájú járművekre.

Módszertan: A dolgozat kvalitatív módszerekre támaszkodik: szakirodalmi áttekintésre, normatív jogértelmezésre, esettanulmányokra, valamint nemzetközi és hazai szabályozási modellek összevetésére. Kiemelt elemzési irány az SAE autonómiaskálájának összevetése a hatályos jog fogalomrendszerével, továbbá az egyes etikai elméletek gyakorlati alkalmazhatósága.

Eredmények: Az elemzés megállapítja, hogy a jelenlegi jogi keretek nem alkalmasak az autonóm rendszerek által generált új felelősségi formák kezelésére. Az autonóm járművekben bekövetkező szoftverhibák miatt fellépő baleseteknél a felelősség megállapítása jelentős bizonyítási nehézségekkel jár. Emellett a járművezető fogalma nem egyértelműen értelmezhető a 4-es és 5-ös szintű autonómiát biztosító járműveknél. Az etikai vizsgálat rávilágít arra, hogy a gépi döntések erkölcsi megalapozása társadalmi konszenzus és technológiai transzparencia hiányában nem valósítható meg kielégítően. A nemzetközi példák azt is mutatják, hogy az emberi mulasztásokhoz kötött felelősségi struktúrákat újra kell értelmezni a büntetőjogban.

Következtetések: A tanulmány arra a fő következtetésre jut, hogy az autonóm technológia térhódításával elkerülhetetlenné válik a közlekedési büntetőjog dogmatikai alapjainak újragondolása. Kiemelt megállapítás, hogy az elszámoltathatóság feltétele a döntések visszakövethetősége, amely jelenleg technológiai és szabályozási szempontból is hiányos. A jövőbeli kutatásoknak az ember–gép interakció felelősségi dinamikájára, az etikai programozás standardizálására és a vezetői jogi státusz újradefiniálására kell összpontosítaniuk.