A szerencse és a teljesítmény szerepe a siker alakulásában

Társadalmi és hálózati megközelítés a rendészetben

Absztrakt

Cél: Tanulmányom célja, rámutatni arra, hogy egy sikeres szakmai életút vizsgálatakor, akár a civil szektorban vagy éppen jelen esetben a rendészet területén, gyakran a társadalmi törvényszerűségeket helytelen módon figyelmen kívül hagyva, a siker okaira vonatkozó válaszokat egyszerűen a véletlen, a szerencsefaktor vagy a kapcsolatok háza táján próbáljuk megtalálni. Sikertelen vagy nem ideálisan alakuló szakmai életutat látva magunk előtt pedig hajlamosak vagyunk a siker elmaradásának okait pusztán az egyéni szorgalom hiányában vagy a nem megfelelő életvezetésben keresni. Természetesen egyik helyzet okozata sem ennyire egyszerű képlettel írható le.

Módszertan: A siker szükséges összetevőinek egy bizonyos részét valóban a fent felsorolt tényezők összessége adja, illetve a sikertelenség jelentős része is kétségtelenül az egyén szorgalmához vezethető vissza. Amikor pedig a siker és sikertelenség igazán nehéz problémaköre egy kisebbséghez tartozó, konfliktusos életúttal veszélyeztetett és a szegénységnek vagy munkaerőpiaci sikertelenségnek egyébként is kitett személyhez kapcsolódik, a probléma összes kiváltó oka és esetleges megoldása is hatványozottan összetett társadalmi törvényszerűségekkel magyarázható.

Eredmény: A magyarországi helyzet ismeretében elmondható, hogy a rendőrség kötelékében jelenleg különböző beosztásokban dolgozó roma származású emberek esetében a sikerhez vezető út első lépcsője az emberi és szakmai önbizalom elérése és annak folyamatos növelése. A sikerhez vezető út társadalmi és szociológiai törvényszerűségek segítségével határozottan és jól körülírható. A szakmai sikertelenség elkerülése ugyanezen elvek és szabályok betartása mentén érdemben is elérhető.

Következtetés: A siker kérdése régóta központi témát képez a társadalomtudományi, gazdasági és kulturális elemzésekben. A közbeszédben és a meritokratikus narratívákban a siker gyakran az egyéni teljesítmény eredményeként jelenik meg, amely feltételezi, hogy a kiemelkedő teljesítmények arányosan nagyobb elismeréshez vezetnek. Ugyanakkor számos empirikus megfigyelés utal arra, hogy az azonos vagy hasonló teljesítmények eltérő mértékű sikerhez vezethetnek, ami a teljesítmény és a siker kapcsolatának komplexitására hívja fel a figyelmet.