Egy jelentéktelennek tűnő jogeset tanulságai

Az informatikai rendszer felhasználásával elkövetett csalás tényállásának kritikája

Absztrakt

Bevezetés: Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás tényállásának jelentősége a magyar büntetőjogban a digitalizáció előrehaladásával párhuzamosan fokozatosan megnövekedett. Nem tisztázott azonban, hogy a csekély elkövetési értékű, marginális társadalomra veszélyességű esetekben indokolt-e a bűncselekményi szintű kriminalizáció fenntartása, összhangban áll-e ez a büntetőjog ultima ratio jellegével.

Célkitűzések: A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás hatályos szabályozása arányos-e csekély elkövetési értékű, kisebb jelentőségű ügyekben vagy indokolt lenne a szabálysértési alakzat bevezetése.

Módszertan: A kutatás módszertani alapját egy konkrét – a közvélemény által bagatell jelentőségűnek bélyegezhető – jogeset dogmatikai és normatív elemzése képezi. A vizsgálat során az anyagi büntetőjogi (Btk.) és szabálysértési jogi szabályozás (Szabs. tv.) áttekintését a konkrét jogeset elemzése követi. A tanulmány kiterjed az értékhatárok, a minősített esetek, valamint a büntetési tételek összevetésére, továbbá figyelembe veszi 2001. évi budapesti egyezmény releváns rendelkezéseit.

Eredmények: A tanulmány arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vizsgált jogesetben – ahol az okozott kár elenyésző mértékű volt – a cselekmény kizárólag az elkövetési mód miatt minősül bűntettnek, miközben az azonos vagy magasabb értékre, „hagyományos” módon elkövetett cselekményeket szabálysértésként bírálják el. Megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozás nem biztosítja a differenciálást az elkövetési magatartás társadalomra veszélyessége, az elkövető tudattartalma és informatikai jártassága alapján. Rögzíthető továbbá, hogy az elemzés tárgyát képező esetben az eljárási költségek aránytalanul meghaladhatják az okozott kár mértékét. Az is kimutatható, hogy az egyes áruházi technikai védelmi rendszerek (kiléptető kapuk) elterjedése ténylegesen olyan helyzetet teremt, amelyben a „klasszikus” lopás helyett az információs rendszer működésének befolyásolása válik az egyetlen reális elkövetési alakzattá. A tanulmány felveti továbbá a budapesti egyezmény reviziójának szükségességét.

Konklúzió: A kutatás elsődleges tanulsága, hogy az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás jelenlegi, differenciálatlan szabályozása csekély elkövetési értékű esetekben sértheti a büntetőjog ultima ratio jellegét és az arányosság követelményét. További fontos megállapítás, hogy az elkövetési mód technikai jellege önmagában nem indokolja a bűncselekményi szintű szankcionálást, ha a társadalomra veszélyesség elenyésző mértékű. A jövőbeni jogalkotási és kriminálpolitikai kutatások számára indokolt lehet egy értékhatárhoz kötött szabálysértési alakzat bevezetésének, illetve a budapesti egyezmény arányossági szempontú felülvizsgálatának megfontolása.