A kriptovaluták megjelenése, elterjedése és a jelenséggel szemben lehetséges jogi válaszlépések

Absztrakt

A pénz – mint hivatalos csereeszköz – egyik legfontosabb jellemzője, hogy az állam saját hatáskörébe vonja annak kibocsátását, a kibocsátás mennyiségének meghatározásán keresztül pedig az értékének meghatározását is. A pénzkibocsátás jogát Magyarországon az állam a Magyar Nemzeti Bankon keresztül gyakorolja. A kriptovaluták ezzel szemben a pénz fejlődésének korai fázisára emlékeztetnek, szabad csereeszközként funkcionálnak valamely polgári jogilag értékelhető ügyletben. Az államnak nincsen ráhatása sem a kibocsátásukra, sem a bevonásukra, miként arra sem, hogy azok értékét a mennyiség meghatározásán keresztül inflálja vagy éppen deflálja. Fontos megjegyezni, hogy a kriptovaluták pénzforgalmi szabályozás alóli kivettsége sokszor azt eredményezi, hogy olyan tiltott jogügyleteknél szolgálhatnak csereértékként, amelyeket egyébként a jog tiltana, így például terrorizmus finanszírozása, kábítószer vagy más tiltott anyagok forgalmazása. A kriptovaluta magában foglalja az összes digitálisan létrehozott pénzeszközt, amely kriptográfiai titkosítás, „hashelés” útján jött létre. A hashelés pedig olyan digitális folyamat, amely képes visszafordíthatatlan matematikai művelet segítségével egy tetszőleges adatfolyamatot a megadott méretre tömöríteni.4 A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a kriptovaluták milyen kihívást jelentenek a jogalkalmazók számára amiatt, hogy nem állnak pénzforgalmi szabályozás alatt, s az újfajta jelenséggel szemben milyen jellegű jogi szabályozás lehetséges, illetve mely jogterületeken lenne szükséges további jogalkotási folyamat megvalósítása.