Volt egyszer egy praxisorientált képzési programterv a Rendőrtiszti Főiskolán (1994–1995)

Absztrakt

E cikk szerzője 1994 és 1996 között volt a Rendőrtiszti Főiskola vezetője. Korábban maga is hallgatója volt az intézménynek, „vörös diplomával” végzett. Majd hét esztendőn keresztül oktatója, tudományos kutatója volt az intézménynek, és részese lehetett a komplex  oktatási rendszer elnevezést viselő képzési program kidolgozásának, művelésének. Közvetlenül a rendszerváltoztatást követően a  Belügyminisztérium oktatási szakterület vezetőjeként feladata volt a rendvédelmi oktatás-képzés megreformálása, az oktatással  foglalkozó szervezetrendszer felügyelete. E három területen szerzett széles körű ismerete és tapasztalata predesztinálta arra, hogy a  Főiskola élére történt kinevezését követően „fenekestől felfordítsa” az addigi képzési rendszert, és az általa spekulatív tantervi  elméleten alapuló képzésnek nevezett rendszer helyett egy teljes paradigmaváltást jelentő, praxisorientált képzési rendszert valósítson  meg. Lelkesedése két esztendőn keresztül töretlenül vitte előre elképzelésének megvalósításában. Szakmai  meggyőződéssel és hittel vallotta, hogy az addigi, szocialista típusú ismeretalapú megközelítés helyett a gyakorlatorientált (nevén  nevezve praxisorientált) képzés bevezetésére van szükség. Az elképzelés kidolgozását, képzési programba való foglalását az akkori  belügyminiszter – jelentős elismerés mellett – jóváhagyta. A néhány hónap múlva kinevezett új belügyminiszter a főiskolai parancsnok  kinevezését megerősítette, és javaslata tantervbe foglalását elrendelte. Így tovább folytatódhatott a megkezdett innovációs munka a  Főiskola vezetője mellett felsorakozó, az elképzelésével azonosuló, azt támogató lelkes csapat (többek között dr. Szakács Gábor, dr.  Matei László, dr. Blaskó Béla, Révész István és mások) közreműködésével. Az alábbi cikkben a tudományosan megalapozott, széles  körű, eddig nem publikált empirikus kutatások adatait is értékesítő új tanterv megalkotásának állomásait, egyes főbb jellemzőit  mutatom be. A szerző írásának végén arra is kitér, hogy az új képzési rend tantervéről, valamint az új tanterv bevezetéséről szóló  kormányrendelet-tervezetnek és a főiskolaparancsnoknak mi lett a további sorsa.