Terrorcselekmények és a magánbiztonság kapcsolatának aktuális összefüggései

Absztrakt

Aligha túlzás azt állítani, hogy napjaink Európájában a mindennapok részévé vált a terror, és ezzel együtt újra kell gondolnunk mindazt, amit eddig a terrorcselekményekről gondoltunk. Egyre gyakoribbakká válnak az öngyilkos merénylőkről, önmagukat pályaudvarokon, metróállomásokon felrobbantó, gépjárművel tömegbe hajtó fanatikusokról szóló híradások. Ezek a híradások egyfelől halálos áldozatokról, súlyosan traumatizált sérültekről szólnak, másfelől pedig olyan terroristákról, akik végletesen elszántak, és akiket tettük elkövetésétől a büntetőjog eszközeivel lehetetlen eltántorítani.

Az elmúlt két évtized nagy tanulsága az, hogy az államok közhatalmi eszközökkel nem képesek a biztonságot szavatolni. Indokolt tehát elgondolkodni azon, hogy bevonhatók-e, és ha igen, úgy milyen körben a polgárok, a polgárok szerveződései, vagy éppen a gazdasági élet szereplői a közbiztonság fenntartásába. „Közösségi aktivitás nélkül az állam soha nem tudja betölteni a hivatását” – mutat rá Németh Zsolt. „A közbiztonság” – hangsúlyozza – „kollektív társadalmi termék, messze nem kizárólag a rendészeti tevékenység produktuma”.

Tanulmányomban a terrorizmus fogalmát, megjelenési formáit, a terrorcselekmény büntetőjogi tényállását elemzem, majd pedig azt vizsgálom, hogy a magánbiztonság vetületében milyen kérdéseket vet fel a jelenség.