Az Európai Unión belüli versenyképesség-problematikáról és annak lehetséges kezeléséről

Absztrakt

Az európai integráció kezdetén a kitűzött célok eléréséhez szükséges szolidaritás adott volt, és erős társadalmi támogatást élvezett. Abban az időben azonban a maitól lényegesen eltérőek voltak a körülmények: kevesebb tagállam, kisebb belső különbségek, dinamikus gazdasági növekedés. Napjainkban nagyszámú tagállamnak kellene kijelölnie az integráció jövőbeli útját, amelyek immáron számottevő és – részben – egyre növekvő különbségeket mutatnak fel, a válság utáni növekedés új forrásait pedig több-kevesebb sikerrel találják meg. A megoldás keresése közben célszerű mélyebben megismernünk az EU-n belüli versenyképességbeli különbségeket, és azok kihatását az integrációra. A szolidaritás biztosítása intellektuális kihívást is jelent. A differenciált integráció látszik a leginkább járható útnak – ám okosan kell kiválasztani sok lehetséges változatából azt, amely megállítja, sőt, optimális esetben megfordítja az EU-n belüli divergens folyamatokat, nem pedig a dezintegráció felé taszítja az EU-t, amivel egyetlen tagállam – és így Európa sem – nyerhet.