Az eljárási alapjogok és az eljárási alkotmányosság néhány kérdése az Alaptörvényben

Absztrakt

Az Alaptörvény jelentős változást hozott a tisztességes eljárások követelményét megfogalmazó alapjogokat illetően. A tisztességes hatósági ügyintézés újszerű, alaptörvényi alapja a „[v]alljuk hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”. Az ehhez, a tételes alkotmánynormában való megjelenésében új alapjoghoz rendkívül szorosan kapcsolódó másik alapjog, a tisztességes eljáráshoz való jog vagy más néven a bírói úthoz való alapjog magyarországi megjelenése korábbra tehető, az Alkotmány 1989-ben bekövetkezett módosításhoz kapcsolódik. Természetesen ez a két alapjog nem meríti ki mindazokat a követelményeket, amelyeket állami (közhatalmi) eljárások lefolytatása kapcsán az alkotmányjogi normák meghatároznak. E követelmények átfogó kerete, forrása a jogállamiság követelménye, a jogállam-klauzula. Az emberi méltóságból (az általános cselekvési szabadságból) levezethető tisztességre vonatkozó igény mellett a jogállam-klauzulából fakadó kiszámíthatóság, a törvényesség, a rendeltetésszerű joggyakorlás és az észszerű időn belül meghozott döntéshez való jog mellett a demokrácia elvéből levezethető a döntéshozó közhatalmi szervek demokratikus legitimációja, a többségi döntéshozatal és a transzparencia elve.