Az Alkotmánybíróság fontosabb döntései 2019. április 1-je és május 31-e között

Absztrakt

Az Alkotmánybíróság 2019 második negyedévében 93 döntést hozott, amelyek közül 20 érdemi határozat volt. Az Alkotmánybíróság normakontrollos hatásköreiben egy esetben mondta ki jogszabály alaptörvény-ellenességét és semmisítette meg a jogszabályt. A vizsgált időszakban egy esetben mondott ki jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény- ellenességet és egy esetben alkotmányos követelményt.

Az Alkotmánybíróság legtöbbet gyakorolt hatásköre továbbra is az alkotmányjogi panasz eljárás, amelyek közül kiemelkedik a bírói ítéletekkel szemben előterjesztett panasz. Ebben a hatáskörében eljárva a második negyedévben hat bírói döntést semmisített meg.

A cikk öt fontosabb döntést foglal össze a vizsgált időszakból. A környezetvédelmi hatósági rendszer átalakításával kapcsolatban a 12/2019. (IV. 8.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Alaptörvénybe ütközik, ha egy közigazgatási eljárásban első- és másodfokon is ugyanaz a szerv jár el. A véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét vizsgálva a 14/2019. (IV. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megsemmisítette a járásbíróság ítéletét, amelyben köztisztasági szabálysértés miatt szankcionált egy olyan cselekményt, amely a véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körébe tartozik. A 15/2019. (IV. 17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve egyes módosításainak közjogi érvénytelenségét vizsgálva fontos megállapításokat tett az obstrukció intézményével kapcsolatban. A 3089/2019. (IV. 26.) AB határozatában arról döntött az Alkotmánybíróság, hogy a közveszéllyel fenyegetés látszatát keltő cselekmények nem tartoznak a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alá. A 19/2019. (VI. 18.) AB határozatban a közterületen élést szabálysértéssé nyilvánító norma vizsgálatakor az Alkotmánybíróság kimondta: az elesettek védelmére vonatkozó állami kötelezettségből a hatóságok és a bíróság számára az a kötelezettség adódik, hogy az érintett személyekkel szemben az állami gondoskodás érvényesítőjeként járjanak el, annak nyilvánvalóvá tétele mellett, hogy a közterületen élés alkotmányos tilalmának érvényesülése mind az érintett egyén, mind pedig a társadalom közös érdeke.