A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények az európai elfogatóparancs végrehajtását megelőző vizsgálatának korlátai

Absztrakt

Az Aranyosi- és a Căldăraru-ügyekben 2016 áprilisában meghozott ítéletében a bíróság úgy döntött, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtását el kell halasztani, ha az érintett személy az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamban való fogva tartásának körülményei folytán embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélye áll fenn. A bíróság azt is kimondta, hogy ha e veszély fennállása észszerű időn belül nem zárható ki, akkor az európai elfogatóparancs végrehajtására hivatott hatóságnak kell eldöntenie, hogyaz átadás iránti eljárást meg kell-e szüntetni.
2018 júliusában a bíróság a Generalstaatsanwaltschaft-ügyben meghozott ítéletével pontosította a szóban forgó területen alkalmazandó ítélkezési gyakorlatát, és korlátokat szabott az európai elfogatóparancs végrehajtására felhatalmazott hatóságoknak a kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények az európai elfogatóparancs végrehajtását megelőző vizsgálatának tekintetében.
A bíróság először is hangsúlyozta, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak főszabály szerint meg kell bíznia a kibocsátó igazságügyi hatóság által a tekintetben nyújtott garanciában, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személynek az alapvető jogai nem fognak sérülni az ez utóbbi hatóság szerinti tagállamban történő fogvatartása folyamán.
Másodszor, a bíróság nem tartotta megalapozottnak az ügyet Luxembourgba utaló német bíróság azon érveit, amelyek szerint – tekintettel arra, hogy az érintett személyt a kibocsátó igazságügyi hatóság szerinti tagállamnak való átadása után a végrehajtási eljárás során a kibocsátó igazságügyi hatóság által megjelöltektől eltérő büntetésvégrehajtási intézetekben is elhelyezhetik – a végrehajtási hatóságnak az elfogatóparancs végrehajtása előtt a kibocsátó igazságügyi hatóság szerinti tagállam valamennyi olyan büntetésvégrehajtási intézete tekintetében el kell végeznie a fogvatartási körülmények vizsgálatát, amelyek vonatkozásában legalább elméleti lehetőség van arra, hogy az érintett személyt ott az elfogatóparancsban foglalt bűncselekmény miatt fogva tarthatják.
Harmadszor, a bíróság világossá tette, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság, ha szükségesnek látja, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságtól a fogvatartási körülményeket érintően kiegészítő információk soron kívüli rendelkezésre bocsátását kérje, köteles ügyelni arra, hogy a kérdései a számuk és a terjedelmük folytán ne eredményezzék az európai elfogatóparancs rendszerének megbénulását.