A veszélyhelyzeti jogalkotás egyes anomáliái a jövő nemzedékek érdekeivel összevetve

Absztrakt

A veszélyhelyzetekben alkalmazott eltérő jogalkotási eljárás mindenképpen indokolt, amikor a feltételei fennállnak. Ugyanakkor a veszélyhelyzeti jogalkotás sem jelenthet korlátlan lehetőséget, hanem szükségképpen lehetnek és vannak alapjogi keretei, amelyeket mindenképpen tiszteletben kell tartani, annak mindig kivételesnek és indokoltnak kell lennie, amely a kérdéses veszélyhelyzet adta feltételekhez illeszkedik, illetve olyannak, amelynek tartós következményei nem lehetnek, hiszen az adott helyzet elmúltával visszaáll az eredeti állapot. Különösen fontos ennek megértése a környezetet, tágabb értelemben a jövő nemzedékeket is érintő jogalkotás esetében, ahol a megfelelő indokoltság még fokozottabban kell érvényesüljön, és nem lehet szó hosszú távú, kiváltképpen nem nehezen vagy egyáltalában vissza nem állítható következményekről, mert az éppen ellenkező hatást válthat ki. Erre nézve láthatunk olyan példákat, ahol ezt a kívánt egyensúlyt nem sikerült megfelelően kialakítani, megterhelve ezzel a jövő nemzedékek érdekeit anélkül, hogy ez érdemi előrelépést jelentene a jelen generációk számára. A szükségesség-arányosság tesztjének alkalmazása különösen indokolt lehet ilyen esetekben. Különösen fontos, hogy az olyan, az Alaptörvényből fakadó elvek, mint a visszalépés tilalma vagy az elővigyázatosság, ilyen helyzetekben is érvényesüljenek, és nem tekinthetünk el a hosszú távú gondolkodástól sem.