Jakab András: Az európai alkotmányjog nyelve

Absztrakt

Jakab András European Constitutional Language című, a Cambridge University Press kiadónál megjelent könyvét Könczöl Miklós magyar fordításában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta ki az angol nyelvű megjelenéssel közel egy időben, 2016-ban (Jakab András: Az európai alkotmányjog nyelve. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2016, 453 oldal). Az alábbiakban a monográfia rövid ismertetésével arra hívom fel a figyelmet, hogy az tankönyvként is használható az alkotmányelmélet és az alkotmányjog oktatásában. Az alábbi sorok tehát nem a klasszikus értelemben vett recenzió műfajához igazodnak. Jakab András azt tűzte ki célul, hogy áttekinti, milyen fogalomkészlettel dolgozik ma az alkotmányjog, az alkotmányelmélet Európában, ezt a divatos fogalomkészletet hogyan lehet rendszerbe szedni és értékelni. Az átfogó célkitűzés végrehajtásából következik az, hogy tankönyvként jól funkcionál a kötet. A szerző az alkotmányjog és az alkotmányelmélet kapcsolatának meghatározását követően az alkotmányelmélet egyes kérdéseire fókuszál. Állítása az, hogy az alkotmányelmélet, az uralkodó alkotmányos tételek határozzák meg azt, hogy az alkotmányjog szintjén milyen konkrét szabályok jelennek meg a jogban,
és ezek hogyan érvényesíthetőek. A kötet három nagy részéből különösen az első kettő jelentőségét emelem ki az oktatás számára. Az első a jogértelmezés, alkotmányértelmezés szabályairól, a jog nyelvtanáról (és olvasásáról) szól, a második pedig a szókészletet vázolja, azaz azt mutatja be, hogy az alkotmányelméletben milyen, ma is uralkodó diskurzusok vannak, és ezeknek mik a történelmi gyökereik, mai jelentőségük. A kötet harmadik részében a szerző uralkodónak tekinthető felfogásokat kérdőjelez meg.